Lora szemszöge
Beléptem az új szobámba, miközben potyogtak a könnyeim. Gyönyörű volt a szoba, de ha belegondolok,
hogy ilyen velem a saját testvérem, akkor összefacsarodik a szívem. Hiszen még
csak nem is ismer,de már most ellenséges. Na, de mindegy hagyjuk a lényeg, hogy
bárcsak itt lenne Damon. Lepakoltam a cuccaimat a földre az ágyam mellé. Majd,
ha lesz, kedvem elpakolom. Az egész szoba hatalmas és gyönyörű. Az ágy, sokkal
kisebb, mint Damonnál volt, de ez is szél, de ami leginkább megtetszett az a fésülködő asztalom volt. Lassan odasétáltam, először végig néztem magamon, majd
leültem. Annyi minden történt az elmúlt idők leforgása alatt, hogy nehezen
tudom feldolgozni. Az a férfi, akit apámnak tekintettem, kiderült,hogy
valójában egy szörnyeteg,Gyűlölöm,de még is az a sok év, amit együtt
töltöttünk,nem tud elmulani,pár nap alatt. Istenem, miért történik ez velem? Annyira
jó lenne valakivel megbeszélni ezt az egészet, de fogalmam sincs, hogy kihez
forduljak. Az anyámhoz nem merek,mert hiába tudtam meg,hogy az anyám,ezt előbb
meg kell emésztenem,és a következő személy, akihez fordulhatnék, Damon,de ő
örültnek nézne, ha apával való képzeteimet megosztanám vele. Most, mihez
kezdjek? Vettem egy mély levegőt, és meggyötörten lehajtottam a fejem az asztalra,
amikor kopogást hallottam. Meggyötörten felemeltem a fejem, és a szemeim
sarkából megpillantottam,Damon,ahogy az ablakom előtt áll. A fenébe, el
felejtettem szólni neki, hogy eljöttem.
- Damon, istenem sajnálom, hogy csak úgy eljöttem. Ne
haragudj. - Mentegetőztem azonnal.
- Csssss, rád sosem tudnék haragudni. Viszont az anyádra
annál inkább, megtiltotta, hogy lássalak. - rettentő dühös lettem, ahogy
megemésztettem a hallottakat. Még is hogyan képzelték? Ehhez nem volt joguk.
- Ezt nem teheti, már tizennyolc éves vagyok, azt csinálok,
amit akarok. Ehhez nem volt joga. - mondtam neki mérgesen
- Tudom, mi lenne, ha ezt a beszélgetést a szobádban
folytatnánk? - huncutkodott
- Akkor Jöjjön be, Mr. Salvatore - hívtam be
- Nem kell behívnod, de nem gond. – Mondta majd megindult,
hogy bejöjjön, de hirtelen megtorpant. - Mi a franc ez? – kérdezte idegesen
- Mi van, nem jössz? – kérdeztem hisz nem értem miért nem jön
be.
- Mennék, én hidd el, de nem birok. Mintha még nem hívtak
volna be. Pedig már te is és anyád is behívott egyszer. – mondta .
- Akkor próbájuk meg még egyszer. Gyere be Damon – mondtam ki
a bűvös szót. Ismét, megindult befelé, de megtorpant.
- Nem, megy. Akkor gyere ki te Lora . – szólalt meg
.
- Rendben.– mondtam majd elindultam, de az ablaknál messzebb
én sem jutottam sajnos. Mi a franc ez az egész? Mi akar ez lenni? - Mi az ördög
ez?
- Én sem tudok bemenni, te pedig nem tudsz kijönni. –
jelentette ki idegesen
- Damon, ezt nem akarom. Már megint fogságban. Miért
csinálják ezt és ki? – kérdeztem kétségbeesve.
- Nekem van egy tippem, de ha bebizonyosodik, akkor megölöm –
mondta idegesen
- Mégis ki? Kinek áll szándékában elválasztani bennünket? –
kérdeztem
- Bonnie Benett – válaszolta. Még soha nem halottam ezt a nevet,
de ahogy kiejtette,egyből rájöttem,hogy nincsenek jó kapcsolatban.
-Ő, kicsoda?
- Az anyád barátnője, és ráadásul boszorkány. Most pedig
meglátogatom. Addig is szeretlek, és ne aggódj, hamarosan megoldom ezt a problémát.
– mondta
- Oké én is szeretlek. Kérlek, siess vissza. – búcsúztam el
tőle. Megvártam, míg a látószögemből kikerül, majd úgy döntöttem, hogy addig is
elütöm az időt és kicsomagolok. Annyira rossz volt ez az egész, az egyetlen
emberben, akiben megbízom, kizárták az életemből. Miért csinálják ezt a
vérszerinti szüleim? Mire jó ez? Ha annyira szeretnek, miért zárják ki, az
életemből,Damont? Azt hiszik, hogy ettől
előbb megszerettem őket?Hát,nagyon tévednek,így csak még messzebbre taszítanak
maguktól,mint amennyire most vagyok. Istenem segíts meg, nem akarok még egy
börtönben élni. Annyira magával ragadtak a gondolataim,hogy teljesen kipakoltam
a holmim,és mikor becsuktam a szekrényajtóm kopogtak.
- Igen – szóltam ki
- Én vagyok az kicsim – mondta Caroline. Egyszerűen nem
vagyok képes anyának szólítani. - Hogy érzed magad?- Nem akartam, hogy tudja
rájöttem, hogy bezártak a lakásba. Ezért, inkább hazudtam neki.
- Köszönöm jól, és persze gyönyörű a szoba.
- Örülök, hogy tetszik, ha szeretnél enni, lejöhetsz, mert kész
a vacsora.
- Rendben, már is megyek.
- Rendben – mondta majd ki ment. Utálom ezt a helyzetet. El
akarok innen menni. Nem ismerek itt senkit,és a nővérem bemutatkozója alapján
nem is akarok. De nem is leszek itt sokáig csak amíg Damonnal kitaláljuk, hogy
juthatok ki innen. Gyerünk Lora, unszoltam magam majd elindultam le a lépcsőn.
Mikor leértem már mindenki az asztalnál ült. Már csak én hiányoztam. Lena mellett
volt egy ülőhely. Szenzációs. Azt hiszem remek este elébe nézzünk.
- Drágám ülj csak le nyugodtan –mondta Caroline. Kicsit
unszoltam magam, de végül leültem. Mindenki szedek magának egy adagot, majd
elkezdtünk enni. A feszültség, csak úgy tapintható volt, egészen addig a
pillanatig, amíg Tyler megszólalt.
- Na és, hogy érzed magad? – kérdezte
- Köszönöm jól – hazudtam szemrebbenés nélkül. Még is, hogy érezném,
magam egy olyan házban ahová be vagyok zárva?
- És jártál valahova suliba? – kérdezte Lena.
- Nem otthon tanultam. Rengeteg könyvem volt és azokból.
Mindennap meg volt adva,hogy milyen tantárgyból kell felkészülnöm. Rendszerint
az apám, és bácsikáim tanítottak. - Síri csend következett. Először nem tudtam,
hogy mi lehet az oka, de egyetlen pillanat alatt rájöttem. Velem szemben ül az
a férfi, aki az apámnak mondja magát, de a sok gonoszság ellenére, nekem
egyetlen apám van. És, hiába szakított el a családomtól, a szeretett, amit az
évek alatt kaptam nem fog egy könnyen elmúlni.
- Van elképzelésed, mit fogsz dolgozni- Folytatta a
faggatózást,a testvérem.
- Igen van, mivel több nyelven is folyékonyan beszélek,
valamint imádom a történelmet és nagyon sok mindent tudok róla, úgy gondoltam
elmennék tanárnak. – mondtam nekik az igazat
- Ez nagyszerű- mondta Tyler
- Szerintem is és alig várom, hogy taníthassak. – mondtam
lelkesen, és ekkor ért a megvilágosodás. Ha eljárhatok dolgozni, akkor már el
tudom hagyni a házat,és ami azt jelenti,hogy észrevétlenül meg tudok szökni.
Ezaz, egy zseni vagy Tyler.
- Akkor beszélek anyámmal, és ő megmondja van-e, az itteni
gímiben tanári állás.
- Az nagyszerű lenne, de ha nem haragszotok, most lepihennék.
A vacsora remek volt. Természetesen, ha csak nem baj
- Dehogy, menj csak nyugodtan, kicsim.– mondta Caroline
- Jó éjszakát. - Majd felmentem a szobámba tényleg nagyon
fáradt voltam. Felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. Nem telt bele pár
pillanatba, míg elaludtam. Álmomban szabad voltam és Damonnal boldogan éltünk.
Bárcsak így volna. Majd egyszer csak kopogásra ébredtem. Nagyon nehezen, felkeltem
és az ablakhoz mentem. Damon állt az ablakomban, de annyira más volt. Miután
elkezdett beszélni rájöttem, hogy részeg. Már csak ez hiányzott. Elmondtam neki,
hogy ez nem megoldás és, hogy most józannak kell lennie. Azt mondta, hogy
nagyon hiányzom neki. Ő is nekem, de ezért nem iszom le magam. Mondta, hogy
Stefan ki akar vele békülni. Én pedig elmondtam mi volt Lenaval,azt viszont nem
mondtam el,neki,hogy lehet,hogy ki tudok szabadulni,egyelőre így láttam jónak. Mikor
már teljesen tarthatatlanul beszélt összevissza megkértem,hogy menjen haza és
pihenje ki magát,és én is visszabújtam az ágyamba.
Másnap korra reggel ébredtem.Nem aludtam valami jól.
Hiányzott Damon ölelése, de legalább valamennyit sikerült aludni. Miután
felkeltem felöltöztem, felraktam egy halvány sminket és lementem a konyhába.
Már ott volt Caroline és Tyler is, de Lenát nem láttam sehol, mindegy jobb is.
- Szia, Drágám, hogy aludtál? – kérdezte Caroline
- Köszönöm jól. Furán, de jól. – Hazudtam. Amióta itt vagyok,
mást sem teszek,a végén még rászokom a hazudozásra.
- Értem, mit kérsz reggelit?- kérdezte Caroline
- Nekem mindegy, bármit megeszek. – mondtam
- Oké, akkor tessék. – mondta Caroline majd lerakott elém, egy
kisadag rántottát sonkával. Miután megettem a reggelit. Megköszöntem .
- Caroline, Lenat , hol találom? – Caroline meglepődött a megszólításomon,
de rögtön válaszolt.
- Lena dolgozik. – mondta
- Megkérdezhetném, hogy mégis hol?
- Persze a Grillben. Tudod az egy bár és szórakozóhely is
egyben, ő ott felszolgáló.
- Oké köszönöm akkor, meglátogatom, ha nem haragszotok. –
mondtam
- Várj, Lora ez nem jó ötlet a főnöke nagyon pipa lenne rá.
Inkább várd meg itthon. – mondta Tyler
- Jó, de nem tartanám fel. – mondtam, de láttam rajtuk, hogy nehezen
tudnak már hazudni. Engem pedig nem érdekelt. Felálltam és elindultam az ajtó
felé, amikor Caroline megszólalt.
- Nem tudsz kimenni. – mondta
- Na, végre, hogy közölted. Azt gondoltátok,hogy soha nem
fogok rájönni?Még is mit gondoltattok?Hogyan képzeltétek,hogy bezártok,egy
varázslattal?
- Csak a te érdekedben tettük kislányom. Hát nem érted?
- Nem vagyok a lányod. Ti nem vagytok a szüleim. A szüleik
szeretik a gyereküket, de ti nem szerettek engem. Esküszöm, hogy ezerszer élnék
életem végéig Mikaelson villába, azzal a férfival, akit annyira gyűlöltök, mint
veletek. Egész eddigi életemben egy hazugsággal teli ketrecben éltem. Örültem,
hogy végre megszabadultam ettől erre ti mit csináltok? Ismét bezártok. Nagyon
okos döntés volt, de ezzel a cselekedetekkel, még távolabb taszítotok
magatoktól, ami nem éppen célszerű,hiszen elméletileg a szeretettemet kellene
elnyernetek,de csak folytassátok így tovább és soha nem leszek a lányotok. – Nem
óhajtottam többet hozzá fűzni. Sarkon fordultam, és ott hagytam őket. Teljesen
felzaklatott az egész és hiába próbáltam magam tartani a könnyeim csak
előbújtak. El akartam innen menni, és ezért akár képes lettem volna bármit
megtenni…
Damon szemszöge
Miután eljöttem Lorától hazamentem. Megittam két zacskó vért
majd a Grill felé vettem az irányt. Pontban délre érkeztem meg. Stef már ott
volt és iszogatott. Kíváncsi leszek, mit szól, hogy mégis eljöttem.
- Egy Bourbont kérnék - adtam le a rendelést Mattnek, aki
felhúzott szemöldökkel reagál.
- Damon- szólalt meg Stefan
- Áruló, jöttem megtudni mégis, hogy akarsz segíteni. Na, ki vele,
mert sietek.
- Akkor bele is kezdek, még egyszer sajnálom, hogy
becsaptalak nem szolgáltál rá. A másik pedig, hogy beszélek Bonnieval és
Carolineval, hogy engedjék el veled néha Lorát.
Azt ne hiszem, hogy nálad lakhat, de szerintem azt el tudom érni, hogy
találkozhassatok. - jelentette ki
- Rendben akkor tájékoztass, ha megoldottad. Aztán meglátom,
hogy bízhatok - e benned. - mondtam neki
- Rendbe,szólok amint, letudtam a problémát.
- Akkor megyek is, szevasz. - mondtam, de előtte még lehúztam
az italom.
Miután eljöttem a Grillből hazamentem. Vettem egy zuhanyt,
ami rettenetesen jól esett. De még jobb lett volna, ha Lora is velem zuhanyozott
volna, de ez van. Utána felöltöztem ,
megittam egy zacskó vért, majd elszáguldottam ismét Lorához. Mikor odaértem
láttam, hogy már megint csak alszik. Kopogtam, de csak nagyon nehezen ébredt
fel.
- Kisasszony ébresztő, ki az ágyból. Mégis miért alszol már megint? - kérdeztem
tőle
- Bocsi csak kikészítettek az állítólagos szüleim. Ugyanis
amikor ki akartam menni végre bevallották az igazat. De, hiába érveltem akkor is ugyanazt szajkózták.
Elegem van Damon Miért csinálják ezt? - kérdezte szomorúan miközben az első
könnycseppek már a szeme sarkában csillogtak.
- Semmi baj. Nem kell már sokáig aggódnod. Stefan
valószínűleg segít. Csak gondolj kettőnkre és a szerelmünkre, oké? - Próbáltam biztatni,
de be kell vallanom, hogy én is ugyan olyan remény vesztett vagyok, mint ő, csak
én jobban tartom magam. Hála a több éves tapasztalataimnak.
- Oké, de most jobb, ha mész.
- Te is nekem, de este megint jövök. Szia, én egyetlen Lorám.
- Szia, Damon - köszönt el tőlem .
Lora szemszöge
Miután Damon elment elmentem vettem egy forró fürdőt. Már
igazán rám fért. A fürdő után visszamentem a szobámba Elkezdtem olvasni, mivel nem igen tudtam mást
csinálni. Majd egyszer csak kopogtak .
- Tessék - mondtam majd egyszer csak egy idegen lány lépet be.
Hosszú egyenes barna haja volt.
- Szia, én Elena Salvatore vagyok - mutatkozott be. Mikor meghallottam
a nevét már tudtam kicsoda.
- Ó, szóval te vagy Elena? - szólaltam meg kissé gúnyosan
- Te hallottál rólam? - Megdöbbent.
- Mondjuk úgy, hogy csak a neved volt ismerős egy személlyel
kapcsolatban akit szeretek. - mondtam neki
- Damon az a személy igaz? - kérdezte félve
- Igen eltaláltad. Azt halottam te átverted és összetörted a
szívét. Ja, és , hogy te a hasonmás vagy. - mondtam az igazat
- Igen a hasonmás része igaz, de én nem törtem össze Damon szívét. Én mindvégig csak Stefant szerettem, Damon
ezt nem tudta elfogadni. Érted már?
- Oké bocsi, hogy így lerohantalak. Amúgy miért jöttél. Gondolom,
engem már ismersz? - kérdeztem egy kicsit értetlenül
- Igen, hiszen én segítettelek a világra a nővéreddel együtt-
- mondta ki büszkén
- Tényleg? - kérdeztem. Miért van rossz elő érzetem, Elenával
kapcsolatban?
- Igen és életem második legszebb pillanata volt. Na, jó az
esküvőm után a harmadik. Istenem olyan gyönyörű nő lett belőled. - mosolygott
- Köszönöm., kedves vagy, de tényleg miért jöttél? -
kérdeztem
- Anyukádék nagyon aggódnak érted. Ugye tudod?
- Tudom, de akkor sem zárhatnak be csak, így szó nélkül. -
jelentettem ki még mindig dühösen
- Ebben mondjuk egyet értek veled. Olyan, vagy mint Car. Az
első pillanattól fogva megszerettelek - mondta
- Te is nagyon kedvesnek tűnsz. - Jobb lesz, ha azért rajta
tartom a szemem.
- Bemutathatok neked valakit? - kérdezte
- Hát, persze.
- Sharlotte gyere fel - kiabált hangosan.
- Megyek mami- halottam meg egy kisgyerek hangot. Egy négy év
körüli kislány futott be az ajtómon és ugrott az ágyamra.
- Lora ő itt Sharlotte , Sharlotte ő itt Lora, a mami egyik barátja. - mutatott be minket egymásnak
- Lora ő itt Sharlotte , Sharlotte ő itt Lora, a mami egyik barátja. - mutatott be minket egymásnak
- Szia - köszönt a kislány
- Szia, édesem - köszöntem és is. - Nagyon szép vagy.
Hasonlítasz anyukádra. Mondták már? - kérdeztem tőle kedvesen
- Igen. De azért annyira mégsem hasonlítunk, anyu nem iszik
vért! - jelentette ki aranyosan
- Ja, értem. Nem baj.
- Nem nagyon szép a hajad.
- Köszönöm. Ha akarod, majd fésülgetheted, és megmutatom
neked egy pár ékszeremet, meg sminkelhetünk is. Oké? - kérdeztem tőle. Sharlotte
rögtön anyukája felé nézett és elkezdte kérlelni.
- Mami légyszi szeretnék sminkelni. Megengeded? Na, mami? -
kérlelte
- Na, jó, de nem sokáig, mert apu már biztos hazaért és nem talál,
otthon tudod, hogy megijed.
- Oké mami - mondta a kicsi.
Miután Elena kiment, egyedül maradtam Sharlottal. Nagyon édes
kislány. Először megmutattam neki az ékszereimet. Nagyon tetszettek neki. Később
pedig nekiláttunk a sminkelésnek. Ő engem én őt sminkeltem, annyi nevettünk.
Ezt az idillt azonban megzavarta az, hogy iszonyatos fájdalom nyilallt a
karomba. Nem akartam megijeszteni Sharlottot, de muszáj volt berohannom a mosdóba.
Mire ránéztem a karomra csupa vér volt és egy felirat rajzolódott ki rajta.
Mikor megláttam azonnal zokogásban törtem ki.
Sziasztok!
VálaszTörlésMár tegnap este elolvastam a részt, de szánom-bánom, hogy csak most értem ide, hogy a komit is megírjam, sajnos szét vagyok esve :S
Most még mindig nem a történetről írva, szeretném elmondani, hogy nagyon-nagyon tetszik az új fejléc és a kinézet. Gratulálok hozzá igazán jó lett, ahogy a blog teljes "felfrissülése is". Nekem nagyon bejön.
A fejezet pedig remek volt, főleg amikor Lora közölte a szüleivel, hogy mi a véleménye arról, amit tettek. Meg tudom érteni, mivel az egyik fogságból kiszabadulva a másikba csöppent. Pont akkor, amikor rátalált remélhetőleg az szerelemre, Damon által. Caroline és Ty lehettek volna sokkal megfontoltabbak is ezen a téren. Remélem, hogy ez az állapot nem marad így sokáig és újra együtt lehet Damonnal. A végén pedig az az írás nagyon aggaszt. Van egy olyan sejtésem, hogy Klaus művel lehet, akit hiányolok egy kicsit.
Stefan meg...hát..rendes volt tőle amit tett, bár én ettől még egy cseppet se szerettem meg jobban ebben a történetben. Bár az előző részben felcsillant a remény, ami most kialudt :)
Szóval a rész nekem tetszett és várom a folytatást :)