13.Fejezet

Elena szemszöge:

Annyira nehéz Caroline nélkül. Rettentően hiányzik. Próbálom magam tartani és bíztatni a többieket, hogy még van remény, de igazából most már én magam sem tudom, mit higgyek. Minden napunk azzal telik, hogy keressük. Tyler teljesen ki van borulva. Neki a legnehezebb, épp miatta próbálok leginkább erős maradni. Próbálom mindenkiben a lelket tartani, de igazából már én is rettegek. Így teltek a napok, mígnem kaptam egy telefonhívást. Nem hittem a fülemnek, mikor meghallottam Caroline hangját a telefonban. Úgy beszélt velem mintha mi sem történt volna. Azt hittem álmodom. Boldognak halottam. Egyszerűen nem értettem, hogy lehet boldog hisz elrabolta Klaus. De amikor elmondta, hogy volt egy balesete, ami miatt nem emlékszik sok mindenre rögtön tudtam, hogy ez is Klaus műve. Majd elmondta, hogy a Grillből hív. Mondtam neki, hogy maradjon ott és, hogy elmegyek érte és hazahozom. Viszont, amit erre válaszolt kicsapta nálam a biztosítékot. Azt mondta, hogy ő nem jön haza, mert neki már Klaus mellett van az otthona. Nem hittem a fülemnek. Klaus megigézte, ekkor bizonyosodott meg bennem százszázalékosan. Hiába próbáltam meggyőzni hajthatatlan volt. Tylert is megemlítettem neki, de azt sem tudta kiről beszélek. Ezután elköszönt és hirtelen letette a telefont. Első gondolatom az volt, hogy utána küldöm Damont, mert ő az egyetlen, aki olyan erős, hogy meg tudja magát védeni. El is ment majd pár óra múlva visszatért, de Caroline nélkül. Rögtön kérdőre is vontam.

-Damon, mégis mi történt? Hol van Caroline?- kérdeztem tőle
-Klaussal – válaszolta dühösen
- Micsoda? Én azt mondtam hozd haza! Akkor mégis, hogy lehet Klaussal?
- EgyszerűDrága Elena úgy, hogy mikor hazafelé tartottam a kis szöszivel, megjelent Klaus. Elég meggyőző érveket hozott fel, hogy elengedjem el. – mondta
- Mi lehet az, az érv, ami miatt képes voltál engedni a zsarolásának? – kérdeztem- Tudni akarom azt az érvet, ami miatt a várandós barátnőm még mindig Klaus fogságában van.
- Te voltál az érv. Most örülsz, hogy kimondtam? Azt mondta megöl téged, ha nem engedem el Carolinet. Hidd el Caroline egyáltalán nem érzi magát fogságba. Rohadtul nem úgy tűnt. Neked semmi jogod nincs így beszélni velem. Meg sem hallottad, hogy próbáltam meggyőzni a kis szöszit, de mind hiába. Ez van drága Elena fogad el a kis szöszi már Klaus markában van. Úgy, mint egykor az én drágalátos öcsikém.
-Képzeld Damon nem fogadom el. Ahogy annak idején Stefant is sikerült kimenteni Klaus karmai közül úgy Carolinet is megmentjük. És ha te nem akarsz segíteni ne, tedd , nélküled is elegen vagyunk. Menj és igyál meg pár üveg whiskyt, ha attól jobban fogod magad érezni. Damon még egyszer utoljára elmondom, nem kell engem megvédeni, arra ott van Stefan.
-Hát persze. De mond csak, most hol van Stefan, amikor szükséged lett volna a segítségére? - Nagyon jól tudtam, hogy igaza, van, és ez valamiféle bűntudatként költözött a szívembe. – Tudtam,hogy ilyenkor nem tudsz válaszolni,de úgy látszik, nem emlékszel rá,de most emlékeztetlek. Nekem mindig te leszel az első, mindig meg foglak védeni bármi áron. Most pedig ha megbocsátasz, megyek, hódolok a szenvedélyemnek.
-Damon, már akkor elmondtam, hogy nem érdekel. Caroline élete sokkal fontosabb nekem, és ha miattad baja esik neki és a babának, addig nem fogok nyugodni, míg meg nem öllek. Ezt jól vésd az agyadba!- Damon rögtön előttem termet és lassú mozdulattal a fülemhez hajolt:
- Édes drága Elena te engem ne fenyegess! Vagy már elfelejtetted, hogy rosszabb vagyok, mint a halál? Bár engem nem zavarna, ha vámpírrá változtatnálak. Ezt te vésd az eszedbe. De kétlem, hogy te ennek örülnél vagy a drágalátos öcsikém. Remélem értettük egymást. Világos voltam? – Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, így inkább válasz helyett csak bólintottam. Rettenetes érzés kerített hatalmába féltem rettegtem. Még soha nem volt ilye, hiszen szeretett. Lehet, hogy ezt váltotta ki belőle, hogy Stefant választottam? Nem, hiszen beletörődött, de most még is a halálommal fenyegetőzött. 

2 nappal később:

Az utóbbi két napot szinte Caroline kiszabadításának a megtervezésével töltöttük. Bár én valamilyen szinten haragudtam rá, amiért ilyen egyszerűen beadta a derekát, de azzal is tisztába voltam, hogy mindent csak az igézés hatására csinál. . Harcolni kellet volna nem csak értem Tylerért is. Éppen a Grillből indultam haza amikor Bonnie találtak valamit. Nagyon megörültem hisz hetek óta keressük a megoldást. Azt mondta menjek haza vagy is a Salvatore birtokra hisz én már ott lakom, és ő is odajön. Ott megbeszéljük a dolgokat. Éppen raktam le a telefonomat, amikor megláttam Carolinet. Nem hittem a szememnek hisz Klaussal kézen fogva sétáltak. Mint egy boldog pár. Olyan szomorú lettem és akkor megláttam az őszemében is. Bementek a Grillbe én is követem őket óvatosan ne hogy Klaus észrevegyen. Láttam, ahogy bemegy a mosdóba, majd amikor Klaus elment a pulthoz italt kérni én is bementem utána. Ott állt előttem és csak sírt majd a nyakamba ugrott és olyan szorosan megölelt és azt hajtogatta, hogy nagyon sajnálja. Már én is sírtam, hisz rájöttem, hogy visszakaptam a legjobb barátnőmet. Ez után elmondta, hogy rájött mit tett vele Klaus. És hogy van egy terve.

- Mi lenne az? - kérdeztem tőle.
- Meg akarok szökni Elena, de ehhez ti is kelletek. Segítettek? Kérdezte tőlem félve.
- Hát persze hogy segítek Car. Ezt terveztük hetek óta. Épp az előbb hívott Bonnie, hogy rájött, hogy hogyan tudnánk kiszabadítani.
- Ez nagyon jó hír Elena most már én is tudom. Klaus szervez nekem és a babáknak egy bulit . Valahogy rá veszem, hogy titeket is hívjon meg . Remélem, beveszi, és akkor tudunk lépni .
- Ez nagyon kockázatos, de akár sikerülhet is.
- Sikerülni fog csak mond, el a többieknek én pedig beadom Klausnak. Most már mennem kell . De még tudnod kell valamit .
-Mit?
- Bármi is történik én, szeretlek te vagy a legjobb barátnőm.
- Én is nagyon szeretlek Caroline. - Megölelt majd már száguldott is ki az ajtón. Én meg egy kis ideig bent voltam, és kikukkantottam és láttam, hogy már nincsenek itt. Az első dolgom volt haza menni és elmondani a többieknek. Mire odaértem már az egész banda ott volt a nappaliban. Elmondtam nekik amit nekem mondott. Mindenkinek tetszett ötlet kivéve Tylert .
- Azok után, amit tett vele nem jó ötlet.
- Miről beszélsz Tyler?
- Ezt nem akartam nektek elmondani, de most már tudnotok kell. Klaus küldött nekem ismét egy üzenetet egy újabb képpel.
- Micsoda? Miért nem akartad elmondani?- kérdeztem tőle.
- Mert megint csak aggódtatok volna. Azt írta, hogy ne próbáljuk még egyszer elvenni tőle Carolinet mert akkor megöli, és nem látjuk többet. Képen pedig Caroline volt tiszta véresen és nem volt magánál. Valamint azt írta, hogy ne merjünk vele újat húzni. Én pedig nagyon féltem. Mi van ha tényleg bántja ?
- És akkor még is mit javasolsz okoska? - Kérdezte Damon gúnyosan.
-Damon kérlek!
- Most mi van csak kérdeztem valamit már ez is baj?
-Nem csak ne gúnyolódj, van elég bajunk.
- Csak nektek van nekem nincs, bajom én csak Klaust akarom.
- Ja mintha az olyan egyszerű lenne.
- Ezt most hagyjátok abba. - Mondta Bonnie .
- Én el sem akartam kezdeni. - mondtam
- Jó akkor az lenne a tervem, hogy bebiztosítjuk Carolinet. - mondta Bonnie !
- Még is hogyan?- kérdezte Tyler
- Rábocsátok egy nagyon erős védővarázslatot! Rendben?
- Igen
- Akkor ma buliba megyünk? - kérdezte Damon
- Igen– válaszoltam
- Én pedig bosszút állhatok. Senki nem beszélhet velem, úgy ahogy az a rohadt hibrid tette.
- Akkor szerintem ezt meg is beszéltük. Megyek és elkezdek készülődni. 

Caroline szemszöge:

Annyira jó volt beszélgetni Elenával. Anyukám után ő hiányzott a legjobban. Legszívesebben már most elmentem volna vele, de nem tehettem mivel kockáztatom a családom életét. Valamint a babáimét. Miután elbúcsúztunk rögtön kimentem Klaushoz.Ő a pultnál várt rám és iszogatott. Nagyom boldognak és elégedetnek tűnt. Bárcsak letörölhetném az arcáról az önelégült vigyort.

- Drágám végeztem szerintem lassan mehetnénk –Léptem oda hozzá.
- Rendben. Most már csak azt kellene megbeszélni, hogy kiket híjunk meg.
- Figyelj, lenne egy kérésem. Szeretnék meghívni valakiket, akiknek szerintem te nem nagyon örülnél, de én nagyon.
- Gondolom Elenára és a kis pereputtyára gondolsz.
-Igen rájuk. Nagyon haragszol?
- Nem. Végül is nem bánthatnak téged addig, amíg itt vagyok. –mondta
- Köszönöm. Akkor fel is hívom Elenát, ha szabad?- félve kérdeztem
- Csak nyugodtan.
- Oké
Klaus odaadta a telefonját. Rögtön tárcsáztam is Elenát. Miután felvettem elmondtam neki, hogy Klaus megengedte, hogy őket is meghívjam, de utána rögtön le is raktam, mert tudtam, hogy hallgatózik Klaus. Hisz, nem bízik bennem, ahogy én sem benne. Különben nem igézet volna meg? Na de a lényeg hogy elértem, hogy Elenáék eljöhessenek a buliba. Rendkívül büszke vagyok magamra. Valamint arra hogy Klaus még nem sejt semmit legalábbis remélem. Elkezdtem készülődni ugyanis a díszítésről és a többi féléről Klaus gondoskodik.

Fél nappal később:

Hát eljött az este kezdődhet a buli. Felvettem a legszebb ruhámat. Legalábbis egy olyan ruhát, ami passzol az alakomhoz, amit csak így lehet leírni, hogy egy túlméretezett bálna. De mindegy hagyjuk is ezt. A lényeg hogy már minden készen áll a vendégek fogadására. Lementem Klaushoz , amint meglátott tátva maradt a szája .
- Gyönyörű vagy édesem
- Nagyon szépen köszönöm, te is mesésen festesz.
- Én is köszönöm.

Mikor ezt kimondtam már csengettek is . Mondtam Klausnak, hogy jobb ha én megyek és kinyitom hisz én vagyok a házigazda. Kinyitottam az ajtóban pedig Elena , Stefan , Damon , Bonnie,és egy ismeretlen férfi állt .
- Sziasztok, fáradjatok, beljebb nagyon örülök, hogy eljöttetek. Remélem, jól fogjátok érezni magatokat. – játszottam a szerepemet. Remélem Klaus továbbra sem sejt semmit. Mindenkinek elmondtam, hogy merre találjak az italokat, majd megsúgtam Elenának, hogy tíz perc múlva találkozunk az emeleti mosdóba.
- Drágám a legtöbb vendég már megérkezett, nem bánod, ha felmegyek a mosdóba? Tudod a házi asszonynak szépnek kell lenni . Ezért megigazítanám a sminkemet . –Kérdeztem Klaustól .
- Csak nyugodtan bár nekem így is szép vagy. –hízelgett nekem az a szemétláda. Felmentem és bementem a mosdóba. Már ott várt rám Elena és Bonnie is.
- Istenem Bonnie annyira hiányoztál! – öleltem magamhoz barátnőmet.

- Jaj Caroline te is hiányoztál nekem, de majd ölelkezünk, később azért vagyok én is, mert be akarunk téged biztosítani.
- Ezt hogy érted?
- Egyszerűvédő varázslatot akarok rád bocsátani és így nem bánthat Klaus és senki mást sem. Ez addig tart, majd amíg biztonságban nem tudunk téged. Rendben?
-Igen, nagyon köszönöm. Én pedig azért hívtalak titeket, vagyis téged el, mert nem tudom, hogy hol tudnánk kijutni. Sajnos volt időm tanulmányozni a házat és van egy hátsó kijárat a kerten át.
- Az nagyszerű. Car azt viszont tudnod kell, hogy nagyon gyorsnak kell lennünk. Megpróbálok ugyanis egy záró varázslatot, amivel az összes vámpírt be tudom zárni a házba . Ugyanis sóval körbekerítem a házat, ami eredetileg a vámpírok ellen egy védő anyag . Nem tudnak rajta átlépni . De mivel csak Klaust kell bezárnom ezért nektek sietnetek kell . Értetted?
- Igen, de mi van, ha Klaus rá jön a tervre? – kérdeztem.
- Erre ne is gondoljunk! Most pedig ha látod, hogy Damon és Stefan a ház hátulja felé mennek te is indulj el. Együtt majd kijöttök. Mi pedig már kint várunk titeket Elenával és Tylerrel. Most pedig menj vissza.
- Oké értettem, és még egyszer köszönöm.
- Akkor köszönd, ha sikerült. – mondta Bonnie. Visszamentem Klaushoz és a vendégekhez. Persze mondanom sem kell, hogy nem szívesen. Annyira ideges voltam, hogy nem bírtam semmire sem koncentrálni. Egyfolytában Damonnékat néztem. Klaus újabb és újabb vendégeknek mutatott be akiknek büszkén újságolta hogy mennyire boldogok vagyunk. Majd eljött a várva várt pillanat. Megláttam, hogy Damon és Stefán elindult a hátsó kijárat felé. Utánuk eredtem, majd valaki megragadta a karom.
- Nyugi semmi baj. –mondta Stefan.
- Jaj, Stefan el se hiszed, hogy örülök most neked. Akkor megyünk ugye?
- Igen gyere. Damon!
- Indulhatunk tiszta a terep! – Kimentünk és már meg is láttuk Bonnit, Elenát, és az ismeretlen férfit, aki mint kiderült Tyler volt. Bonnie már csak arra várt, hogy átlépjük azt a részt, amit még nem kerített körbe sóval. Azonban mielőtt megtehettük volna olyasmi történt, amire senki sem számított.
- Meglepetés! Azt hittétek, hogy nem jövök rá a kis tervetekre?– ugrott elénk Klaus gúnyos mosollyal az arcán.