11. fejezet

Sziasztok, Bocsi a késésért remélem, nem haragszotok. Nagyon beteg voltam ezért is nem tudtam írni! Most viszont hoztam az új fezetett! Ami szerintem elég hosszúra sikerült. Remélem tetszeni fog.  Ami a következő fejezetet illeti, nem ígérek semmit! Nem tudom mennyi időm lesz. De sietek vele!

Millió puszi nektek Bianka.

Tyler szemszöge:

Még csak két napja rabolta el az a rohadék Cart, de én már most öngyilkos akarok lenni.  Annyira, de annyira hiányzik. Belehalok a hiányába. Csak a többiek főleg Elena tartja bennem a lelket.  Ő nagyon optimista. Azt mondja, ha hiszünk benne, hogy megtaláljuk épségben Cart akkor az úgy is lesz.  Szerinte, ha Car lenne a helyemben, akkor ő sem adná fel, hogy megtaláljon.  Én nem is adom, fel csak egyszerűen nagyon félek, hogy már késő lesz, mire megtaláljuk.  Bonnie egyfolytában próbálkozik az ismeretlen erőnek a felkutatásával és megtörésével .  Azt mondja már jó úton jár. Egyre közelebb kerül a megoldáshoz. Én is próbálom a keresést Damonnal és Stefannal meg Lizzel. Hihetetlen, de még Damon is minden percét a kereséssel tölti. Elena pedig bíztat mindannyionkat , hogy ne adjuk fel. Óriási segítség nélküle már rég feladtam volna. Éppen ismét a Salvatore birtok felé tartottam, de előtte még előtte benéztem a postaládánkba. Ahol egy nem várt meglepetést találtam. Egy levél volt benne nekem címezve. Kinyitottam a borítékot, amiből képek estek ki. Felvettem őket a földről, de kár volt. Mikor megláttam ki van a képeken nagyon megörültem, de aztán megláttam kivel és nem túlzok, ha azt mondom a hajamat téptem az idegtől. Vérfarkasként megszokhattam volna az erőmet, de most darabokra törtem a postaládát. Ott helyben meg tudtam volna bárkit ölni. Az én édesem azzal a megátalkodott szemétládával egy ágyban. Arra gondolva, hogy már úgysem lehet ennél rosszabb a helyzet, elkezdtem olvasni a levelet.

Kedves Kutyuli!

Először azzal kezdeném, hogy bocsi a becézésért, remélem nincs harag! Gondolom már láttad a képeket, amit a kedvesemről és rólam csináltattam az egyik kedves boszimmal. Ugye milyen gyönyörű pár vagyunk! Hát igen mielőtt azt hinnéd, hogy képzelődsz, ki kell, ábrándítsalak, hogy nem! Igen jól olvasod Car és én egy pár vagyunk! Ugyanis szeretjük egymást! De gondolom ez a képekből is látszik. Ugye micsoda szépség, csak úgy ragyog mellettem. Képzeld, már Drágámnak szólít. Még csak nem is vágyik vissza hozzád, nem akar engem elhagyni! Hát nem édes? Ja és a kis fattyaid is megtartom, ha nem baj. Bár ha baj sem érdekel túlzottan! Úgysem tudsz ellen mit tenni! A tenyeremen hordozom Cart. Mindent megkap, amire szüksége van TŐLEM! Úgyhogy feleslegesen erőlködsz te és a drágalátos barátaid, mert ő már az enyém! Soha ismétlem, soha nem kapod vissza! Remélem értettük egymást! Majd még küldök élménybeszámolót, sőt tudod mit, képeket is. Beragaszthatod az emlékkönyvedbe, vagy tudom is mibe. Csókolom a barátaid főleg a kis Elenát! Üzenem neki, hogy ő is sorra kerül hamarosan. Most pedig, mély búcsút veszek, tőled ugyanis megyek Carhez. Majd még írok!

Szívéjes Üdvözlettel: Klaus

Komolyan Úriembernek tartom magam, de egyszerűen olyan ideges voltam, hogy hangosan mindennek elhordtam Klaust. Az az utolsó rohadt redvás , mocsadék szemétláda. Hogy tehette ezt? Nem hiszem el. Car nem tenné ezt velem. Hisz, szeret, szeretjük egymást mindennél jobban. A gyerekeimet várja. Nem hagyhatott csak úgy el minden szó nélkül. Ő is gyűlölte Klaust. Muszáj ezt a levelet megmutatnom Stefanéknak és Bonnienak, hátha le tudnak belőle valami értelmeset szűrni. Vagy Elena hisz ő Car legjobb barátnője. Pár perccel később már a Salvatore panzió ajtaján kopogtattam. Damon nyitott ajtót:

- Hello

- Baj van Damon!

- Mi van? – kérdezte

- Klaus jelentkezett!

- Most szórakozol mégis hogyan vagy hol?- kérdezte

- Levelet küldött nekem. Amiben világosan leírta mi van Carolineval. – mondtam

- Most külön kérvényt nyújtsak be vagy kinyögöd, végre mi van abban az átkozott levélben?- kérdezte Damon idegesen

- Előbb mond, meg hol van Bonnie és Elena meg a többiek!- mondtam neki

- Minek kellenek ők ahhoz, hogy elmond, mi van benne?- kérdezte

- Azért mert nincs kedvem többször elmondani, meg azért is, mert szerintem Klaus blöfföl, és Bonnie lehet, be tudná bizonyítani az igazam. – mondtam

- Jó akkor én hozom, őket te addig menj és igyál egy pohár wiskyt, mert látom nem vagy épp beszámítható állapotban! Le kell egy kicsit higgadnod, mert így nem érsz semmit.

- Rendben és kösz Damon!- mondtam

- Nem szívesen, ja és ne idd meg az összes wiskym!- szólt még vissza Damon

- Oké.

Caroline szemszöge:

Az álom ismét visszatért. Ugyanaz az ismeretlen férfi. Egy buliban vagyok Damonéknál és olyan mintha veszekednék vele. Majd egyszer csak megcsókolom. Mi én ez nem lehet? Ő pedig visszacsókolt. Majd elkezdett az emelet felé húzni. Hirtelen megcsókolt majd levettem a felsőjét, utána pedig ő az én ruhám. Majd ismét váltott a helyszín. Lefeküdtem ezzel a férfival. Ezt a nélkül is ki tudtam következtetni, hogy végig a helyszínen maradtam volna. Remélem, Klaus ezt nem tudja meg. A következő helyszín a Grill volt. Kint ültem vele egy asztalnál. Beszélgettünk és reggeliztünk . Nagyon boldognak tűntem és a férfi is az volt. Sokat mosolyogtam. Majd hirtelen hangot is halottam. Mintha a semmiből felvették volna a hangerőt, halottam mindent, amit egymásnak mondtak.

- El kell mondanunk anyámnak, hogy együtt vagyunk!- mondta a férfi

- Ez most komoly? Mi együtt vagyunk? – kérdeztem tőle

- Hát az este után? Ami mellesleg csodás volt! Igazán úgy gondolom, hogy ez a szokás. - mosolygott a férfi

- Nem is csodás volt az este. De még szerintem ne mondjuk el Carolnak! – kértem

- Oké akkor nem mondjuk el. – Mondta majd megcsókolt.

- Szeretlek – mondtam neki

- Én is szeretlek – mondta ő is!

Olyan aranyosak voltunk együtt. Olyan boldognak látszottunk. Egyfolytában nevetgéltünk. Vagyis nevetgéltek. Majd hirtelen azt éreztem valaki simogat. Erre pedig felébredtem. Klaus feküdt mellettem és simogatta a karomat.

- Szia, Csipkerózsika, hogy aludtál? – kérdezte kedvesen

- Nagyon jól, de miért keltettél fel?

- Csak gondoltam szólok, hogy hazaértem. Vettem babaruhákat. És ideje lenne megmutatnom a babaszobát. – mondta

- Jaj de jó! De nem azt mondtad, hogy még készül a babaszoba?- kérdeztem

- De igen. Csak egy kicsit kellett rajta csinosítani. Amit megcsináltam, míg aludtál és így kész is lett.

- Köszönöm nagyon szeretlek!- mondtam

- Nálam nem jobban! – mondta kedvesem

- Na, akkor mehetünk megnézni a szobát? – kérdezte

- Igen persze és utána mit csinálunk? Tényleg nem mehetünk a városba sétálni?- kérdeztem

- Sajnos nem, nekem utána van még egy kis dolgom. Te addig elrakhatnád a babaruhákat!

- Jó ötlet! És hova mész?- kérdeztem

- Chicagóba, de ne aggódj, csak egy barátomat látogatom meg estére már itthon is leszek! Addig is ne menj, kérlek sehova! Ha elmész, a boszorkányaim szólnak, nekem én pedig azonnal rohanok haza és akkor kapsz a gyönyörű szép kis fejecskédre!- mondta viccesen kedvesem

- Oké értettem el sem hagyom a házat!- válaszoltam neki

- Viszont van még valami. Itt egy kis vérbénás spray, ha valami baj lenne, ne habozz használni! Rendben?

- Rendben Drágám, és köszönöm, hogy ennyire aggódsz értem. - mondtam

- Hát hogyne aggódnék, hisz mindennél jobban szeretlek téged, vagyis titeket! –mondta kedvesem

- Mi is téged! – mondtam

- Na, akkor menjünk, megmutatom a szobát!

Klaus egy szobához vezetett majd kinyitotta. Mikor megpillantott a szobát, tátva maradt a szám! Olyan gyönyörű volt . El sem hittem , hogy ezt Klaus csinálta . Adtam neki egy hatalmas csókot . Majd elköszöntünk egymástól . Még egyszer megkért , hogy vigyázzak magamra . Majd adott egy búcsúcsókot . Majd elment .Na, most mit kezdjek magammal ? Gondoltam elmegyek enni valamit. Nehezen, de megtaláltam a konyhát. Komolyan mondom akkora ez a ház, hogy elférhetne benne egy egész pláza. Szerintem ide már egy idegenvezető kellene. Bár akkor sem tanulnám, meg mi hol van, mert mire megmutatná a ház elejét majd utána a végét az elejére már nem is emlékeznék. Klaus az mondta, hogy még mielőtt történt a balesetem akkor emlékeztem erre a házra. Bár elég nehezen hiszem ezt el. Ittam egy kis vért, meg egy kis rántottát ettem. Finom volt. Majd elmentem keresni egy telefont. Annyira hiányzik Elena, lehet, hogy ő nem is tudja, hogy volt egy kis balesetem. Beszélnem kell vele. Végig néztem minden helységet, ami nem volt bezárva. Nem értem minek ekkora ház, ha majdnem mindegyik szoba be van zárva, és még nincs is hozzá kulcsom. Majd ezt is meg kell kérdeznem a kedvesemtől. Úgy hiányzik .  Na, mindegy telefon nem találtam .  Úgy hogy  úgy döntöttem fogom magam és elmegyek a városba . Igaz azt mondtam Klausnak, hogy nem hagyom  el a házat, de nekem beszélnem kell Elenával . Beraktam a táskámba  a vérbénás sprayt, amit Klaus adott . Majd kiosontam a hátsó ajtón . És vámpír sebességgel a Grillhez mentem . Bementem és rögtön a telefonhoz mentem és tárcsáztam Elenát.

- Halló itt Elena Gilbert

- Szia, Elena én vagyok Caroline

- Car ! Tényleg te vagy az?  Hol vagy? Jól vagy? Bántott?

- Én vagyok, és itt vagyok a Grillben. Jól vagyok. De képzeld balesetem volt és nem emlékszem elég sok mindenre. De mégis ki bántott volna ?

- Hát Klaus. De mégis hogy lehet, hogy nem emlékszel, és mire nem emlékszel?

- De hogy bántott ő soha nem bántana, engem ő szeret és én is szeretem őt mindennél jobban.

- Hogyan is feltételezhetsz ilyet. Mondtam, hogy nem emlékszem hát akkor még is honnan tudnám mit felejtettem el.

- Halálra aggódtuk magunkat érted. Odamegyek és haza hozunk.

- Még is miért aggódtatok. Elena én nem megyek, haza nekem már Klaus mellett van a helyem. Nála lakok.

- Micsoda? Az még is hogy lehet, na, mindegy tényleg oda megyek.

- Nem kell Elena már megyek is haza csak téged akartalak felhívni mert hiányzol.

- Tylernek is nagyon hiányzol.

- Kinek?

- Tylernek

- Ki az a Tyler?

- Hogy kérdezhetsz ilyet?

- Úgy hogy fogalmam sincs, hogy kiről beszélsz.

- De most mennem kell, majd még beszélünk, szia, Elena

- Ne Car várj!

Letettem a telefont . Nem értetem minek hord össze ilyen hülyeségeket Elena . Főleg hogy ki az a Tyler. Na, mindegy majd legközelebb elmondja , most sietek, haza mielőtt Klaus rájön, hogy eljöttem. Éppen mentem ki az ajtón, amikor bele ütköztem valakibe. Felnéztem és Damon volt az.

- Szia, szöszi hát te meg hová mész?

- Haza Damon hagy most nem érek rá.

- Igen haza szaladsz Klaushoz?

- Képzeld igen, de te mit keresel itt?

- Elena küldött érted!

- Mi? Ezt nem hiszem el mondtam neki, hogy nem megyek sehova.

 - Már pedig igenis jössz. Remélem nem akarod hogy a hátamon cipeljelek . Az állapodnak sem tesz jót.

- Damon elmondom lassabban, mert úgy látom nem érted.  Én nem megyek haza. Legalábbis nem oda.

- De hogy is nem velem jössz!

Majd megfogta a karomat és elkezdett rángatni az autója felé . Fogtam és elő vettem a sprayt, amit még Klaus adott . Gyorsan belefújtam Damon szemébe . Nem akartam bántani, de egyszerűen nem hagyott más választást . Elkapta a kezét rólam és elkezdte a szemét dőzsölni . Elkezdtem vámpír sebességgel futni, de nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan utolér . De hírtelen előttem termett és felkapott. Pillanatok műve volt az egész. De nem jutott velem messzire ugyanis Klaus termett elöltünk.

- Tedd le Salvatore !

- Szioka Klaus! Miért, ha nem teszem le mi lesz ?

- Hát semmi azon kívül, hogy ha nem engeded el, teszek róla, hogy a drágalátos Elenádnak felkeljen adni az utolsó kenetet.

- Csak blöffölsz.

 - Lehet, de ne akard, hogy kipróbáljam. Egyik boszim épp a kis Elena háza előtt várakozik és várja a parancsomat. Most vagy elengeded Carolinet vagy azonnal adom a parancsot.

- Rendben meggyőztél.

- Viszont Car látod kivel vagy együtt? Képes lenne megölni a barátnődet!

- Hát hogyne mivel te is bántani akartál engem, még is mire számítottál?

- Nem hiszem el, hogy ezt mondod. Neked is fontos Elena.

- Igen fontos, de Klaus fontosabb. Úgy hogy hagyj engem békén.

- Caroline téged jól rá szedet ez a szemétláda. Megigézet ezért felejtettél el mindent és nem baleseted volt, ez hazugság.

- Nem hiszek neked Damon. Épp te mondod, hogy bántál Stefannal és Elenával?

- Ezt most hagyjuk, most rólad van szó!

- Na, szerintem hagyjuk ezt a beszélgetést abba  Salvatore . Gyere Car haza megyünk . Ha követni mersz Salvatore még mindig ott van a boszorkányom és elintézi a kis Elenát . Remélem értettük egymást.

- Igen te utolsó szemétláda. Egyszer úgy is elkaplak és megdöglesz. Teszek róla.

- Ha ha ez vicces pont te ölsz meg engem? Na, mindegy még találkozunk Salvatore . Viszlát

- Majd a túlvilágon te mocsadék . Caroline gondolkodj azon, amit mondtam .

Majd már suhantunk is haza. Viszont, ami otthon várt rám azt senkinek nem kívántam volna.