III. Fejezet

Az idő egyre csak telt. Caroline és Tyler napjai egyre boldogabban teltek. Caroline nagyon boldog volt, mivel sikerült Klaustól visszaszerezni Stefant. Bár Stefan nem volt régi önmaga Bonnie segítségével és Elena szerelmével újra visszatért a régi Stefan. Mindenki boldog volt, vagy is inkább csak majdnem mindenki. Elena és Stefan végre hosszú idő után összeköltözhettek. Boonie és Jeremy kapcsolata is mélyebb mederbe terelődött. Damon nem sokat változott maradt az az arrogáns bunkó. Egy ideig még próbálkozott meghódítani Elena szívét, de rájött, hogy felesleges. Hiába akarja maga mellett tudni, de úgy nem kell neki, hogy az öccsébe szerelmes. Miután felhagyott a próbálkozásaival, Stefannal egyre közelebb kerültek egymáshoz és végre úgy viselkedtek, mint két igazi testvér. Klaus és Rebekah végre elmentek, de ki tudja, hogy mennyi időre. Legnagyobb baj velük, hogy kiszámíthatatlanok. Bár indulás előtt nem hagyhatták ki, hogy megfenyegessék Stefanékat. Méghozzá azzal, hogy „élvezzék ki a békés időszakot, mert még visszajönnek „.Már Matt is beletörődött a természetfelettibe már amennyire lehet.

Caroline szemszöge

2 héttel később

Mindenki boldog volt. Anyuval egyre többet vagyunk együtt, kevesebbet dolgozik, így több ideje van rám. Végre úgy érzem, hogy sikerült kialakítanunk egy igazi anya-lánya kapcsolatot. Rengeteget beszélgetünk. Leginkább a vámpír dolgaimról. Igaz, hogy az elején nagyon nehezen fogadta el, de most már büszke rám. Utóbbi időben még a vásárlásra is rászoktattam. Megtanítottam nőiesen öltözködni, hátha végre felhagy az egyenruha viselésével. Még talán egy új férfi is boldogíthatná az életét. De ezekben az időkben, akikre legjobban számíthattam, az Elena és Stefan volt. Rengeteget beszélgettünk, mint az én kapcsolatomról, mint az övékéről. Látszott rajtuk, hogy amióta újra együtt vannak, le sem lehet őket vakarni egymásról. Végül is megértem őket azok után, amin keresztül mentek. Mindig azt mondják, hogy az igazi szerelemhez rögös út vezet, azt hiszem, hogy azt az utat ők már kijárták.

Tylerrel egyszerűen nem tudok betelni.  Mindig kitalál újabb és újabb meglepetéseket. Az utóbbi időben a napjaimat azonban rosszullétek keserítették meg.  Igazából nem csináltam belőle nagyobb ügyet, csak már egy kicsit unalmas volt, hogy minden reggelemet a mosdóban kezdtem.  Éppen a Grillben beszélgettem Bonnieval, mikor megint rám jött a hányinger.  Gyorsan kiszaladtam a mosdóba, rögtön kijött minden, amit reggel ettem.  Annyira elegem volt már, minden reggelem ezzel kezdődött. Tyler is észrevette és már ő is kezdett aggódni, azt javasolta menjek el orvoshoz.

Másnap el is mentem az orvoshoz. Mikor bementem már nagyon ideges voltam. Nem normális dolog, hogy állandóan rosszul vagyok és folyamatosan hányok.

-  Jó napot! – köszöntem

-  Jó napot Miss. Forbes. Hogy van?

-  Doktor Úr nagyon rosszul, állandóan hányok és gyenge vagyok.

-  Hát akkor feküdjön fel az asztalra és csinálok egy vizsgálatot - mondta

- Jó. – feleltem

Vizsgálat után feszülten vártam az eredményt.

-  Mi a bajom doktor Úr? – kérdeztem idegesen. -  Nagyon komoly?

-  Kedves Miss. Forbes nem nevezném én ezt problémának. Kilenc hónap és vége lesz.

-  Kilenc hónap múlva meghalok?

-  Dehogy is Miss. Forbes. Ön várandós.

Jobb, hogy ültem, mert, ha álltam volna, biztos elájulok. Ezt nem hiszem el. Hogy lehetséges ez? Én vámpír vagyok, Tyler pedig vérfarkas. Most mihez kezdjek, hogy fogom én ezt neki elmondani vagy a többieknek mit mondok majd. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok voltak akkor a fejemben.

-  Miss. Forbes Ön várandós, egy hónapos terhes. -  Visszhangzott a fejemben az orvos válasza. - Miss. Forbes, Miss. Forbes, jól van?

- Ó, igen csak elbambultam.

- Meg kell kérdeznem, hogy megszeretné - e tartani a magzatot?- kérdezte az orvos

Hirtelen nem tudtam mit válaszolni. Tudtam, hogyha most elvetetem, az örökkévalóságig bánni fogom. Már akkor úgy éreztem bármi is lesz, meg kell őt védenem, hiszen ő a miénk Tyleré, és az enyém.

- Igen – vágtam rá. - Persze, hogy meg akarom tartani!

-  Jó akkor szóljak valamelyik hozzátartozójának esetleg az apának? – kérdezte az orvos

-  Nem, köszönöm meglepetés lesz.

-  Akkor jöjjön vissza két hét múlva, ultrahangvizsgálatra.

-  Rendben, és köszönök mindent doktor Úr. További szép napot.

-  Magának is Miss. Forbes.