8.Fejezet

Tyler szemszöge: 

Visszamentem Elenáékhoz, bár nem akartam magára hagyni Cart. Mióta Damon elmondta mit észlelt Bonnie, azóta még jobban féltem őt. Elenáék továbbra is békésen beszélgettek. Mondtam nekik, hogy mindjárt csatlakozik Car is. Már vagy negyed órája beszélgettünk, mikor elegem lett és tényleg bementem utána a női mosdóba. Szólongattam, de hiába, mert nem válaszolt. Mindenhol kerestem ahol csak tudtam. Ekkor már csatlakoztak a többiek is. Tudtam éreztem, hogy ha nem maradok vele ez lesz. De ő nem hagyta, hogy elkísérjem. Nekem kellett volna erősködnöm, és hiába kérte had menjem be egyedül vele kellett volna mennem. Ezés ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben.  Elena ébresztett fel a gondolataimból.  Észrevett valamit a földön és felvette.  Caroline szalagja volt, ami a ruháján viselt.

·         - Ez Care – mondta Elena félelemmel a hangjában

·         - Tudom a ruháján volt.

·         - Ki tehette? – kérdezte Elena kétségbeesve

·         - Én már sejtem – mondta Damon

·         - Sajnos én is – mondtam

·         - Klaus – kiáltott fel Bonnie

·         - Az a rohadt mocsadék, ha a kezem közé kerül, ha meghalok is, de megölöm. -  mondtam

·         - Na, látod ebben egyet értünk – mondta Damon

·         - Előbb azonban arra kellene rájönnünk, hogy hogyan jutott be a házunkba?

·         - Carol – mondta Elena

·         - Mi van Carollal? – kérdezte Damon

·         - Délután nagyon fura volt. Amikor kész lettünk az öltözködéssel Car meg én akkor halottuk, hogy Carol kiabálja Caroline nevét. Lesiettünk a nappaliba és Carol elkezdett vele kiabálni. Nem értettük a hirtelen kirohanását . Már akkor furcsállottam , Carol nem szokott ilyen hisztit csinálni . Egyfolytában a vendégekkel volt elfoglalva , és azt mondta Carnek , hogy nem késhet a patyról .

·         - Hát ez tényleg furcsa – mondta Bonnie

Mire felébredtünk az elmélkedésünkből, Damon már az anyámat kereste. Damon után mentünk, csak nehezen találtuk meg. Mire megtaláltuk, addigra Damon már az anyámmal beszélgetett. Majd megragadta és a szemét kezdte el nézni. Pont mikor odaértünk akkor szólalt meg. Sajnos azt mondta, amitől a legjobban féltem.

·         - Az a mocsadék megigézte. – mondta Damon

·         - Ezt nem hiszem el.

·         - Kiszedek belőle, amit csak tudok – mondta Damon

·         - Rendben Damon, de csak kíméletesen ö az anyám

·         - Nyugi nem ölöm vagy kínzom meg, ha arra gondolsz.– felelte

·         - Remélem is. Nem kell még egy probléma.

·         - Mondtam, hogy csak kikérdezem, hátha tud valamit.- mondta

·         - Oké csak rögtön szólj, ha valamit megtudsz.

·         - Nem majd eltitkolom – gúnyolódott Damon

·         - Damon ezt hagyd abba. Nőj fel, és legyél már egy kicsit komolyabb. – szólalt meg Elena

Miután Damon kiment anyámmal a kertbe, mi elkezdtünk megoldásokat keresni Bonni segítségével. Azt mondta nagy esély van rá, hogy még mindig Mystic Fallsban lehetnek. Ugyanis még mindig érzi azt a nagyobb energiát, amit korábban is érzett. Ráadásul itt van Car ruhájáról a szalag, így ennek segítségével Bonnie lehet, rá tud találni. Meg is kezdte a keresést csak azt mondta sajnos, hogy ez hosszabb időt is igénybe vehet. Ez rettentő rossz hír. Ugyanis minden perccel csökken az esély arra, hogy az a rohadék nem bántja Cart. 

Caroline szemszöge:

Nagyon fájt mindenem éreztem, hogy égnek a kezeim és a bokáim is. Nehezen, de sikerült kinyitni a szemem. De szinte feleslegesen nyitottam ki a szemeimet mivel ahol voltam szurok sötét volt. Nagyon fájt mindenem. Nem tudtam semmire sem koncentrálni csak a fájdalomra. Féltem, mert a hasamban is éreztem a fájdalmat. Olyan volt mintha pengékkel vagdostak volna mindenhol. Nem tudtam milyen nap volt és hány óra. Teljesen elvesztettem az időérzékemet. Csak arra tudtam gondolni, hogy tartanom kell magam. Nem szabad magam elhagyni. Nem csak magam miatt, hanem Tyler és az én kicsikéim miatt is. Legalább ők velem vannak, és a sötétségbe fényt hoznak. Próbáltam egy kicsit pihenni, aludni, de nem sikerült. Mindenem sajgott. Csak telt az idő és én egyre gyengébb voltam, majd zajt halottam. Kintről jött. Aztán meghallottam, hogy nyílik az ajtó. Majd megszólalt az a hang, amitől egész idáig rettegtem. Ha lehettet még a félelmemre rátenni egy lapáttal az meg is történt.

·         - Hello édesem, hát felébredtél. Már azt hittem, nem is játszadozhatok veled többet – mondta Klaus ördögien.

·         - Mond meg nekem, hogy lehetsz ennyire aljas Klaus? Nincs benned egy csöppnyi megbánás, vagy legalább valamicske lelkiismeret?

·         - Hát ezt nagyon jól látod, mert nincs. Én megmondtam nektek, hogy még visszatérek. Elvettétek tőlem a kis ripper játékszeremet. Mondtam, hogy adok nektek egy kis időt a boldogságra, de amikor legkevésbé számítotok, rá én visszatérek.

·         - Tudom miért jöttél?

·         - Na és miért? – kérdezte gúnyosan Klaus

·         - A kicsikéimért, de soha nem adom neked őket. Inkább meghalok velük együtt . Nem hagyom , hogy egy ilyen szemét , aljas , rohadék maga mellé állítsa őket . akár mit is tervezel, nem éred el a célod . – mondtam már idegesen .

·         - Ááá Caroline !!!!! Remélem tisztában vagy vele, hogy hidegen hagy ez a kis szentbeszéd. Mit tudnál te tenni ellenem. Te csak egy kis terhes vámpír vagy, nem több és nem kevesebb.

·         - Hidd, el tudok ellened tenni. Több vagyok nálad és tudod, mivel vagyok több?

·         - Na mivel? Meghalok a kíváncsiságtól, bökd csak ki!

·         - Én bennem van emberség, és ami a legfontosabb engem SZERETNEK, ami rólad nem mondható el.

·         - Jaj, fogd már be! Majd meglátjuk, mennyire szeretnek. Reménykedj, hogy a te kis szeretteid időben megtaláljanak. Bár szerintem feleslegesen teszed.

·         - Meg fognak találni Klaus és téged pedig megölnek. Tudod, mit remélem, úgy teszik, hogy neked minél jobban fájjon.

·         - Hát hajrá, de addig is, amíg a te állítólagos megmentőid nem érnek ide elszórakozunk egy kicsikét. Már tudom is, hogy hogyan. 

Amanda gyere, bekérlek! – kiabálta Klaus

Majd kinyílt az ajtó és egy vörös hajú nő jött be rajta. Féltem nagyon is csak nem akartam, hogy Klaus lássa rajtam. Nem adhattam meg neki azt az örömöt. Klaus ismét elkezdett beszélni.

·         - Amanda kérlek, mutasd meg a mi kis vendégünknek az új trükkjeidet. De ne légy túl durva ugyanis élve kell nekünk . Most pedig mi elbúcsúzunk kicsit caroline . De ne félj, még látjuk egymást méghozzá hamarosan . Most pedig Amanda láss hozzá . Hagy, tanuljon ez a nőszemély egy kis jó modort . Majd meglátjuk , hogy az éjszaka után, amit veled tölt , ugyanúgy visszabeszél – e ?

·         - Igen is hozzá látok!- mondta a nő

·         - Pá Caroline!

·         - Rohadj meg Klaus! – kiabáltam utána.

·         - Ne pocsékold az erődet fölösleges szitkozódásokra, mert még szükséged lesz rá. – szólt vissza még Klaus

Akkor még nem is sejtettem mi vár rám. Csak akkor jöttem rá mikor az a ribanc nekikezdett a kínzásomnak. Mikor elkezdte a fejfájós trükköt azt gondoltam ez semmi már Bonnie is okozott nekem ilyen fájdalmat, de aztán mikor egyre jobban fájt a fejem rájöttem, hogy az a fájdalom a nyomába sem érhet ennek. Nem tudtam mennyi ideig csinálhatta, de egyszer csak abbamaradt a fájdalom. Aztán fogott négy szöget és egyenként belevágta a csuklóimba majd a lábaimba. Már nem bírtam a sikolyaimat visszatartani. Folyt a vérem, mert nem szedte ki a szögeket, de ez nem volt neki elég elővett egy éles kést és elkezdett mindenhol vagdosni. Nagyon mély vágásokat ejtett rajtam. Persze ez nekem, mint vámpírnak meg sem kottyant volna. Ha nem kente volna be a kést verbénával. Ami miatt persze nem gyógyultak be a sebeim. Egyre kábább lettem, megszűnt körülöttem a világ. Elmenekültem az álmok világába, ahol már nem éreztem fájdalmat.