II. Évad - VII. Fejezet

Lora szemszöge

Beléptem az új szobámba, miközben potyogtak a könnyeim.  Gyönyörű volt a szoba, de ha belegondolok, hogy ilyen velem a saját testvérem, akkor összefacsarodik a szívem. Hiszen még csak nem is ismer,de már most ellenséges. Na, de mindegy hagyjuk a lényeg, hogy bárcsak itt lenne Damon. Lepakoltam a cuccaimat a földre az ágyam mellé. Majd, ha lesz, kedvem elpakolom. Az egész szoba hatalmas és gyönyörű. Az ágy, sokkal kisebb, mint Damonnál volt, de ez is szél, de ami leginkább megtetszett az a fésülködő asztalom volt. Lassan odasétáltam, először végig néztem magamon, majd leültem. Annyi minden történt az elmúlt idők leforgása alatt, hogy nehezen tudom feldolgozni. Az a férfi, akit apámnak tekintettem, kiderült,hogy valójában egy szörnyeteg,Gyűlölöm,de még is az a sok év, amit együtt töltöttünk,nem tud elmulani,pár nap alatt. Istenem, miért történik ez velem? Annyira jó lenne valakivel megbeszélni ezt az egészet, de fogalmam sincs, hogy kihez forduljak. Az anyámhoz nem merek,mert hiába tudtam meg,hogy az anyám,ezt előbb meg kell emésztenem,és a következő személy, akihez fordulhatnék, Damon,de ő örültnek nézne, ha apával való képzeteimet megosztanám vele. Most, mihez kezdjek? Vettem egy mély levegőt, és meggyötörten lehajtottam a fejem az asztalra, amikor kopogást hallottam. Meggyötörten felemeltem a fejem, és a szemeim sarkából megpillantottam,Damon,ahogy az ablakom előtt áll. A fenébe, el felejtettem szólni neki, hogy eljöttem.

- Damon, istenem sajnálom, hogy csak úgy eljöttem. Ne haragudj.  - Mentegetőztem azonnal. 

- Csssss, rád sosem tudnék haragudni. Viszont az anyádra annál inkább, megtiltotta, hogy lássalak. - rettentő dühös lettem, ahogy megemésztettem a hallottakat. Még is hogyan képzelték? Ehhez nem volt joguk.

- Ezt nem teheti, már tizennyolc éves vagyok, azt csinálok, amit akarok. Ehhez nem volt joga. - mondtam neki mérgesen

- Tudom, mi lenne, ha ezt a beszélgetést a szobádban folytatnánk?  - huncutkodott

- Akkor Jöjjön be, Mr. Salvatore - hívtam be 

- Nem kell behívnod, de nem gond. – Mondta majd megindult, hogy bejöjjön, de hirtelen megtorpant. - Mi a franc ez? – kérdezte idegesen 

- Mi van, nem jössz? – kérdeztem hisz nem értem miért nem jön be. 

- Mennék, én hidd el, de nem birok. Mintha még nem hívtak volna be. Pedig már te is és anyád is behívott egyszer. – mondta .

- Akkor próbájuk meg még egyszer. Gyere be Damon – mondtam ki a bűvös szót. Ismét, megindult befelé, de megtorpant.

- Nem, megy. Akkor gyere ki te Lora . – szólalt meg 

.

- Rendben.– mondtam majd elindultam, de az ablaknál messzebb én sem jutottam sajnos. Mi a franc ez az egész? Mi akar ez lenni? - Mi az ördög ez?

- Én sem tudok bemenni, te pedig nem tudsz kijönni. – jelentette ki idegesen

- Damon, ezt nem akarom. Már megint fogságban. Miért csinálják ezt és ki? – kérdeztem kétségbeesve.

- Nekem van egy tippem, de ha bebizonyosodik, akkor megölöm – mondta idegesen

- Mégis ki? Kinek áll szándékában elválasztani bennünket? – kérdeztem

- Bonnie Benett – válaszolta. Még soha nem halottam ezt a nevet, de ahogy kiejtette,egyből rájöttem,hogy nincsenek jó kapcsolatban.

-Ő, kicsoda?

- Az anyád barátnője, és ráadásul boszorkány. Most pedig meglátogatom. Addig is szeretlek, és ne aggódj, hamarosan megoldom ezt a problémát. – mondta 

- Oké én is szeretlek. Kérlek, siess vissza. – búcsúztam el tőle. Megvártam, míg a látószögemből kikerül, majd úgy döntöttem, hogy addig is elütöm az időt és kicsomagolok. Annyira rossz volt ez az egész, az egyetlen emberben, akiben megbízom, kizárták az életemből. Miért csinálják ezt a vérszerinti szüleim? Mire jó ez? Ha annyira szeretnek, miért zárják ki, az életemből,Damont?  Azt hiszik, hogy ettől előbb megszerettem őket?Hát,nagyon tévednek,így csak még messzebbre taszítanak maguktól,mint amennyire most vagyok. Istenem segíts meg, nem akarok még egy börtönben élni. Annyira magával ragadtak a gondolataim,hogy teljesen kipakoltam a holmim,és mikor becsuktam a szekrényajtóm kopogtak.

- Igen – szóltam ki 

- Én vagyok az kicsim – mondta Caroline. Egyszerűen nem vagyok képes anyának szólítani. - Hogy érzed magad?- Nem akartam, hogy tudja rájöttem, hogy bezártak a lakásba. Ezért, inkább hazudtam neki. 

- Köszönöm jól, és persze gyönyörű a szoba. 

- Örülök, hogy tetszik, ha szeretnél enni, lejöhetsz, mert kész a vacsora.

- Rendben, már is megyek.

- Rendben – mondta majd ki ment. Utálom ezt a helyzetet. El akarok innen menni. Nem ismerek itt senkit,és a nővérem bemutatkozója alapján nem is akarok. De nem is leszek itt sokáig csak amíg Damonnal kitaláljuk, hogy juthatok ki innen. Gyerünk Lora, unszoltam magam majd elindultam le a lépcsőn. Mikor leértem már mindenki az asztalnál ült. Már csak én hiányoztam. Lena mellett volt egy ülőhely. Szenzációs. Azt hiszem remek este elébe nézzünk.

- Drágám ülj csak le nyugodtan –mondta Caroline. Kicsit unszoltam magam, de végül leültem. Mindenki szedek magának egy adagot, majd elkezdtünk enni. A feszültség, csak úgy tapintható volt, egészen addig a pillanatig, amíg Tyler megszólalt. 

- Na és, hogy érzed magad? – kérdezte 

- Köszönöm jól – hazudtam szemrebbenés nélkül. Még is, hogy érezném, magam egy olyan házban ahová be vagyok zárva?

- És jártál valahova suliba? – kérdezte Lena. 

- Nem otthon tanultam. Rengeteg könyvem volt és azokból. Mindennap meg volt adva,hogy milyen tantárgyból kell felkészülnöm. Rendszerint az apám, és bácsikáim tanítottak. - Síri csend következett. Először nem tudtam, hogy mi lehet az oka, de egyetlen pillanat alatt rájöttem. Velem szemben ül az a férfi, aki az apámnak mondja magát, de a sok gonoszság ellenére, nekem egyetlen apám van. És, hiába szakított el a családomtól, a szeretett, amit az évek alatt kaptam nem fog egy könnyen elmúlni. 

- Van elképzelésed, mit fogsz dolgozni- Folytatta a faggatózást,a testvérem.

- Igen van, mivel több nyelven is folyékonyan beszélek, valamint imádom a történelmet és nagyon sok mindent tudok róla, úgy gondoltam elmennék tanárnak. – mondtam nekik az igazat 

- Ez nagyszerű- mondta Tyler

- Szerintem is és alig várom, hogy taníthassak. – mondtam lelkesen, és ekkor ért a megvilágosodás. Ha eljárhatok dolgozni, akkor már el tudom hagyni a házat,és ami azt jelenti,hogy észrevétlenül meg tudok szökni. Ezaz, egy zseni vagy Tyler.

- Akkor beszélek anyámmal, és ő megmondja van-e, az itteni gímiben tanári állás.

- Az nagyszerű lenne, de ha nem haragszotok, most lepihennék. A vacsora remek volt. Természetesen, ha csak nem baj 

- Dehogy, menj csak nyugodtan, kicsim.– mondta Caroline 

- Jó éjszakát. - Majd felmentem a szobámba tényleg nagyon fáradt voltam. Felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. Nem telt bele pár pillanatba, míg elaludtam. Álmomban szabad voltam és Damonnal boldogan éltünk. Bárcsak így volna. Majd egyszer csak kopogásra ébredtem. Nagyon nehezen, felkeltem és az ablakhoz mentem. Damon állt az ablakomban, de annyira más volt. Miután elkezdett beszélni rájöttem, hogy részeg. Már csak ez hiányzott. Elmondtam neki, hogy ez nem megoldás és, hogy most józannak kell lennie. Azt mondta, hogy nagyon hiányzom neki. Ő is nekem, de ezért nem iszom le magam. Mondta, hogy Stefan ki akar vele békülni. Én pedig elmondtam mi volt Lenaval,azt viszont nem mondtam el,neki,hogy lehet,hogy ki tudok szabadulni,egyelőre így láttam jónak. Mikor már teljesen tarthatatlanul beszélt összevissza megkértem,hogy menjen haza és pihenje ki magát,és én is visszabújtam az ágyamba.

Másnap korra reggel ébredtem.Nem aludtam valami jól. Hiányzott Damon ölelése, de legalább valamennyit sikerült aludni. Miután felkeltem felöltöztem, felraktam egy halvány sminket és lementem a konyhába. Már ott volt Caroline és Tyler is, de Lenát nem láttam sehol, mindegy jobb is.

- Szia, Drágám, hogy aludtál? – kérdezte Caroline 

- Köszönöm jól. Furán, de jól. – Hazudtam. Amióta itt vagyok, mást sem teszek,a végén még rászokom a hazudozásra.

- Értem, mit kérsz reggelit?- kérdezte Caroline 

- Nekem mindegy, bármit megeszek. – mondtam

- Oké, akkor tessék. – mondta Caroline majd lerakott elém, egy kisadag rántottát sonkával. Miután megettem a reggelit. Megköszöntem . 

- Caroline, Lenat , hol találom? – Caroline meglepődött a megszólításomon, de rögtön válaszolt. 

- Lena dolgozik. – mondta 

- Megkérdezhetném, hogy mégis hol?

- Persze a Grillben. Tudod az egy bár és szórakozóhely is egyben, ő ott felszolgáló. 

- Oké köszönöm akkor, meglátogatom, ha nem haragszotok. – mondtam

- Várj, Lora ez nem jó ötlet a főnöke nagyon pipa lenne rá. Inkább várd meg itthon. – mondta Tyler

- Jó, de nem tartanám fel.  – mondtam, de láttam rajtuk, hogy nehezen tudnak már hazudni. Engem pedig nem érdekelt. Felálltam és elindultam az ajtó felé, amikor Caroline megszólalt.

- Nem tudsz kimenni. – mondta 

- Na, végre, hogy közölted. Azt gondoltátok,hogy soha nem fogok rájönni?Még is mit gondoltattok?Hogyan képzeltétek,hogy bezártok,egy varázslattal?

- Csak a te érdekedben tettük kislányom. Hát nem érted? 

- Nem vagyok a lányod. Ti nem vagytok a szüleim. A szüleik szeretik a gyereküket, de ti nem szerettek engem. Esküszöm, hogy ezerszer élnék életem végéig Mikaelson villába, azzal a férfival, akit annyira gyűlöltök, mint veletek. Egész eddigi életemben egy hazugsággal teli ketrecben éltem. Örültem, hogy végre megszabadultam ettől erre ti mit csináltok? Ismét bezártok. Nagyon okos döntés volt, de ezzel a cselekedetekkel, még távolabb taszítotok magatoktól, ami nem éppen célszerű,hiszen elméletileg a szeretettemet kellene elnyernetek,de csak folytassátok így tovább és soha nem leszek a lányotok. – Nem óhajtottam többet hozzá fűzni. Sarkon fordultam, és ott hagytam őket. Teljesen felzaklatott az egész és hiába próbáltam magam tartani a könnyeim csak előbújtak. El akartam innen menni, és ezért akár képes lettem volna bármit megtenni…

Damon szemszöge

Miután eljöttem Lorától hazamentem. Megittam két zacskó vért majd a Grill felé vettem az irányt. Pontban délre érkeztem meg. Stef már ott volt és iszogatott. Kíváncsi leszek, mit szól, hogy mégis eljöttem. 

- Egy Bourbont kérnék - adtam le a rendelést Mattnek, aki felhúzott szemöldökkel reagál.

- Damon- szólalt meg Stefan

- Áruló, jöttem megtudni mégis, hogy akarsz segíteni. Na, ki vele, mert sietek.

- Akkor bele is kezdek, még egyszer sajnálom, hogy becsaptalak nem szolgáltál rá. A másik pedig, hogy beszélek Bonnieval és Carolineval, hogy engedjék el veled néha Lorát.  Azt ne hiszem, hogy nálad lakhat, de szerintem azt el tudom érni, hogy találkozhassatok. - jelentette ki 

- Rendben akkor tájékoztass, ha megoldottad. Aztán meglátom, hogy bízhatok - e benned. - mondtam neki

- Rendbe,szólok amint, letudtam a problémát. 

- Akkor megyek is, szevasz. - mondtam, de előtte még lehúztam az italom. 

Miután eljöttem a Grillből hazamentem. Vettem egy zuhanyt, ami rettenetesen jól esett. De még jobb lett volna, ha Lora is velem zuhanyozott volna, de ez van.  Utána felöltöztem , megittam egy zacskó vért, majd elszáguldottam ismét Lorához. Mikor odaértem láttam, hogy már megint csak alszik. Kopogtam, de csak nagyon nehezen ébredt fel. 
 

- Kisasszony ébresztő, ki az ágyból.  Mégis miért alszol már megint? - kérdeztem tőle

- Bocsi csak kikészítettek az állítólagos szüleim. Ugyanis amikor ki akartam menni végre bevallották az igazat.  De, hiába érveltem akkor is ugyanazt szajkózták. Elegem van Damon Miért csinálják ezt? - kérdezte szomorúan miközben az első könnycseppek már a szeme sarkában csillogtak.

- Semmi baj. Nem kell már sokáig aggódnod. Stefan valószínűleg segít. Csak gondolj kettőnkre és a szerelmünkre, oké? - Próbáltam biztatni, de be kell vallanom, hogy én is ugyan olyan remény vesztett vagyok, mint ő, csak én jobban tartom magam. Hála a több éves tapasztalataimnak.

- Oké, de most jobb, ha mész.

- Te is nekem, de este megint jövök. Szia, én egyetlen Lorám. 

- Szia, Damon - köszönt el tőlem .

Lora szemszöge

Miután Damon elment elmentem vettem egy forró fürdőt. Már igazán rám fért. A fürdő után visszamentem a szobámba  Elkezdtem olvasni, mivel nem igen tudtam mást csinálni.  Majd egyszer csak kopogtak . 

- Tessék - mondtam majd egyszer csak egy idegen lány lépet be. Hosszú egyenes barna haja volt.

- Szia, én Elena Salvatore vagyok - mutatkozott be. Mikor meghallottam a nevét már tudtam kicsoda.

- Ó, szóval te vagy Elena? - szólaltam meg kissé gúnyosan

- Te hallottál rólam? - Megdöbbent.

- Mondjuk úgy, hogy csak a neved volt ismerős egy személlyel kapcsolatban akit szeretek. - mondtam neki

- Damon az a személy igaz? - kérdezte félve

- Igen eltaláltad. Azt halottam te átverted és összetörted a szívét. Ja, és , hogy te a hasonmás vagy. - mondtam az igazat

- Igen a hasonmás része igaz, de én nem törtem össze Damon szívét.  Én mindvégig csak Stefant szerettem, Damon ezt nem tudta elfogadni. Érted már? 

- Oké bocsi, hogy így lerohantalak. Amúgy miért jöttél. Gondolom, engem már ismersz? - kérdeztem egy kicsit értetlenül

- Igen, hiszen én segítettelek a világra a nővéreddel együtt- - mondta ki büszkén

- Tényleg? - kérdeztem. Miért van rossz elő érzetem, Elenával kapcsolatban?

- Igen és életem második legszebb pillanata volt. Na, jó az esküvőm után a harmadik. Istenem olyan gyönyörű nő lett belőled. - mosolygott

- Köszönöm., kedves vagy, de tényleg miért jöttél? - kérdeztem 

- Anyukádék nagyon aggódnak érted. Ugye tudod? 

- Tudom, de akkor sem zárhatnak be csak, így szó nélkül. - jelentettem ki még mindig dühösen

- Ebben mondjuk egyet értek veled. Olyan, vagy mint Car. Az első pillanattól fogva megszerettelek - mondta

- Te is nagyon kedvesnek tűnsz. - Jobb lesz, ha azért rajta tartom a szemem.

- Bemutathatok neked valakit? - kérdezte 

- Hát, persze.

- Sharlotte gyere fel - kiabált hangosan.

- Megyek mami- halottam meg egy kisgyerek hangot. Egy négy év körüli kislány futott be az ajtómon és ugrott az ágyamra.

- Lora ő itt Sharlotte , Sharlotte  ő itt Lora, a mami egyik barátja. - mutatott be minket egymásnak 

- Szia - köszönt a kislány

- Szia, édesem - köszöntem és is. - Nagyon szép vagy. Hasonlítasz anyukádra. Mondták már? - kérdeztem tőle kedvesen

- Igen. De azért annyira mégsem hasonlítunk, anyu nem iszik vért! - jelentette ki aranyosan

- Ja, értem. Nem baj.

- Nem nagyon szép a hajad.

- Köszönöm. Ha akarod, majd fésülgetheted, és megmutatom neked egy pár ékszeremet, meg sminkelhetünk is. Oké? - kérdeztem tőle. Sharlotte rögtön anyukája felé nézett és elkezdte kérlelni.

- Mami légyszi szeretnék sminkelni. Megengeded? Na, mami? - kérlelte 

- Na, jó, de nem sokáig, mert apu már biztos hazaért és nem talál, otthon tudod, hogy megijed. 

- Oké mami - mondta a kicsi.

Miután Elena kiment, egyedül maradtam Sharlottal. Nagyon édes kislány. Először megmutattam neki az ékszereimet. Nagyon tetszettek neki. Később pedig nekiláttunk a sminkelésnek. Ő engem én őt sminkeltem, annyi nevettünk. Ezt az idillt azonban megzavarta az, hogy iszonyatos fájdalom nyilallt a karomba. Nem akartam megijeszteni Sharlottot, de muszáj volt berohannom a mosdóba. Mire ránéztem a karomra csupa vér volt és egy felirat rajzolódott ki rajta. Mikor megláttam azonnal zokogásban törtem ki.