2 . évad 9 . fejezet

Sziasztok !
Meghoztam az új fejezetet ! Megint késtem egy kicsit . De nézzétek el nekem , rengeteg a tanulni valóm :)  
De meghoztam és remélem , hogy tetszik :)

A meglepetés !

Damon szemszöge: 

Egyszerűen fenomenális volt a tegnap éjszaka . Soha nem láttam még Lorát ilyennek . Ő a mindenem , az életem és bármi áron megvédem Klaustól . Most is itt szuszog a mellkasomon . Olyan megnyugtató . Csak nézem, és nem tudok betelni a látvánnyal . Majd egyszer csak elkezdett mocorogni és kinyitotta a szemét .

• Jó reggelt Álomszuszék! – köszöntem neki
• Jó reg… - mondta volna, de nem bírta befejezni a mondatot.
• Rögtön kiszaladt a mosdóba.  Csak azt halottam, hogy egyfolytában öklendezik. Nagyon megijedtem. Muszáj volt bekopognom, hátha tudok segíteni.
• Drágám minden rendben? – kérdeztem tőle
• Igen, persze semmi gond. Mindjárt megyek, addig csinálnál egy kis reggelit?
• Igen, de biztos, hogy jól vagy?
• Igen, nem kell aggódnod – felelte

Lora szemszöge: 

Nem értem honnan jött ez a rosszullét, de kit érdekel. Hisz Damon végre újra mellettem van, ami mindennél többet jelent számomra. Miután fogat mostam és felöltöztem lementem szerelmemhez. Mikor meglátott rögtön odajött és átölelt majd adott egy csókot .

• Már jobban vagy Drágám?
• Persze sokkal, de egy újabb csóktól még jobban lennék .
• Mire kimondtam , ő már hajolt is a számhoz egy újabbra . Ezt még eljátszottam kétszer legalább . Azonban elkezdett hangosan korogni a hasam , amit persze szerelmem is meghallott .
• Csak nem éhes itt valaki?
• Bocsi, de azt kell mondanom, hogy igen .
• Na akkor együnk , csináltam egy kis rántottát . – mondta
• Az nagyon klassz . Köszönöm
• Neked bármit édes. – mondta majd egy újabb csókot lehelt a számra.
• Majd elkezdtünk reggelizni . Reggeli közben végig egymást néztük és beszélgettünk . Azonban az idilli pillanatot egy csengetés zavarta meg .
• Megyek, nyitom – mondta Damon

Én pedig addig elkezdtem mosogatni.

• Hello Damon! Nem láttad esetleg Lorát? – kérdezte Caroline

Ezt nem hiszem el . Tuti , hogy most hazaráncigálnak, és nem engednek ki egy életre .

• Nem, nem láttam kedves Caroline. Miért talán nincs otthon? – kérdezte Damon  
• Ugyan Damon ismerlek és a lányomat is és tudom , hogy itt van nálad és azt is , hogy este mit műveltetek a Grillben . A folytatásról pedig tudni sem akarok . Na, szóval , hol van az én Drága lányom ? 

Nincs mit tenni muszáj kimennem. De úgysem hagyom, hogy megint bezárjanak.

• Itt vagyok. Mentem én is az ajtóhoz.
• Hát kisasszony, ha már így előkerültél nyomás hazafelé.
• Nem megy sehova. Ő már hozzám tartozik. Nem engedem, hogy megint elszakítsátok tőlem.  – mondta idegesen Damon
• Egyet értek Damonnal nem megyek sehova. – mondtam már én is idegesen. Nem tudom, mit képzel magáról az állítólagos anyám, hogy csak úgy parancsolgat. Az idegességtől megint elkezdett fájni a hasam és a fejem is megfájdult.
• Kicsim jól vagy? – kérdezte szerelmem aggódva
• Igen, de még jobban lennék, ha eltűnnél – mutattam Caroline felé
• Mondtam már, hogy nem megyek el nélküled.
• Elegem van ebből az egészből, nem hiszem el, hogy képtelen vagy felfogni nem megyek sehova. Értsd már meg. Szinte már üvöltöttem, majd felrohantam a szobámba.
• Engedj Damon, had beszéljek vele – halottam még anyám hangját.
• Rendben egy feltétellel, ha nem veszitek el tőlem. 
• Oké megígérem.
• Akkor menj. – halottam amint elindult anyám a lépcsőn. Nem kellett sokáig jönnie ugyanis a lépcsőfordulónál tovább nem jutottam.
• Mi a baj Lora? – kérdezte
• Te vagy a baj – mondtam már sírva
• Beszéljük meg kérlek. Nyúlt a kezem után, amivel erősen szorongattam a korlátot, ugyanis ha azt nem fogom, tuti a földre zuhanok, már akkora volt a fájdalom.
• Nem - rántottam el tőle a kezem. Azonban sajnos ez nem volt túl jó ötlet, mert a következő pillanatban már csak anyám ijedt arcát, majd a sötétséget láttam. Nem tudom mennyi ideig voltam eszméletlen, de elég soknak tűnt, majd egyszer csak meghallottam szerelmem hangját.
• Lora ébredj! Kérlek, ne tedd ezt velem.
• Kicsim ébredj - halottam meg Caroline hangját 
• Mi történt? - kérdeztem suttogva 
• Leestél a lépcsőn. De adtam vért - mondta Damon 
• Kicsim sajnálom, nem akartam ezt csak azt akartam, hogy meghallgass!  Még Damonnak is megmondtam, hogy vele maradhatsz. 
• Értem akkor miért kellet az a színjáték az ajtóban  hmm? - kérdeztem idegesen 
• Nyugodj meg Drágám! - nyugtatgatott szerelmem 
• Még mindig nem érzem jól magam. Segítesz felkelni? - kérdeztem Damontól
• Persze gyere - mondta majd a karjaiba vett és lerakott a földre 
• Köszönöm, most pedig elkísérnél a mosdóba? 
• Hogyne, na, gyere - mondta majd elindultunk ezzel otthagyva  Carolinet a nappaliban.
• Damon így sosem érünk oda - mondtam szinte könyörögve 

• Szolgálatára hölgyem - mondta majd felkapott a karjába és felvitt a fürdőszobába 
• Köszönöm, nélküled semmire sem mentem volna. 
• Neked bármit.
• Szeretlek - mondtam, de mivel egyre rosszabbul  voltam ezért muszáj volt kiküldenem. 
• Drágám kimennél, mert szükségem van pár percre. 
• Nem szívesen hagylak magadra! - mondta Viszont én már olyan rosszul voltam, hogy nem érdekelt  Damon látja vagy sem a mosdó fölé görnyedtem és hánytam. 
• Lora kicsim, ne csináld ezt! 

Éreztem, hogy végig simogatta a hátam, de egy újabb rosszullét jött.  Olyan negyed órával később tudtam csak megszólalni.

• Nem kellett volna , hogy végig nézd - suttogtam neki . Ugyanis többre nem volt erőm . 
• Ne butáskodj, Szeretlek és féltelek . Muszáj, elmennünk Bonniehoz , ő majd kideríti mi ez az egész . ?
• Biztos jó ötlet ez? – kérdeztem miközben feltápászkodtam és megmostam az arcom.
• Igen, de miért kérdezed?
• Azért mert nem vagyok vele jóban és te sem.  Az ő varázslata választott el minket. – mondtam miközben kimentem a fürdőből. Viszont ismét megszédültem, de szerencsére ott volt szerelmem és a karjaiba vett ma már sokadjára és az ágyba fektetett.
• Határozottan komolyan gondolom. Te addig maradj, és pihenj addig idehozom a boszit.
• Rendben. Szeretlek.
• Én is szeretlek.

Damon szemszöge:

Lora egyre rosszabbul lett nem volt más választásom, segítséghez kellett fordulnom. Csak egy valaki jöhetett szóba a boszi. Miután elköszöntem szerelmemtől a szöszivel, akinek időközben elmondtam, hogy milyen állapotban van Lora elindultunk a Benett házhoz. Mikor a ház előtt voltunk Caroline megszólalt.

• Inkább bemegyek én és elmondom mi a helyzet.
• Nekem teljesen mindegy csak tudjuk meg mi a baja Lorának.
• Te tényleg szereted a lányom igaz?
• Igen, de ezt már rengetegszer elmondtam.
• Sajnálom Damon most már elhiszem. Nem kételkedem többet az érzéseidben a lányom iránt. Mindjárt hozom Bonniet. Mi lenne, ha inkább visszamennél Lorához. Mi meg Bonnie autójával mennénk.
• Köszönöm, ez egy jó ötlet. Akkor várlak titeket.
• Oké akkor, szia.
• Szia.

Miután Car kiszállt és elköszönt azonnal hajtottam vissza Lorához. Mikor megérkeztem felrohantam a szobánkba, de Lora nem volt ott. Hát ezt nem hiszem el, miért nem képes azt csinálni, amit mondok?

• Lora Drágám hol vagy? – kiabáltam
• Itt vagyok – szólt vissza

Lefutottam a konyhába és tényleg ott volt éppen valamit főzött.

• Te mit csinálsz itt? Miért nem vagy az ágyban? – kérdeztem idegesen
• Már nincs semmi bajom csak múló rosszullét volt. Gondoltam csinálok kaját, nagyon éhes vagyok.
• De akkor sem szabadott volna felkelned, de amilyen makacs vagy tudom, hogy úgysem tudlak meggyőzni. Szóval mit főzöl? – kérdeztem most már higattabban.
• Csak egy kis lasagnet.
• Nagyon jó illata van. Biztos jól vagy?
• Igen sokkal jobban.És hogy hogy nem hoztad Bonniet ?
• Anyád beszél vele és együtt jönnek.
• Pedig most már felesleges – mondta
• Nem baj legalább rájövünk mi miatt volt . Na és mikor eszünk ? – kérdeztem
• Még kb. 1 óra
• Akkor addig gyere – mondtam majd felkaptam. Erre elkezdett sikítani.
• Damon tegyél le! Birok magamtól is menni.
• Tudom, de szeretem, ha a lehető legközelebb vagy!
• Én is szeretem, de előbb had kapcsoljam le a kaját, mert úgyis odaég, ha mi felmegyünk. – mondta mosolyogva

Leraktam, de miután lekapcsolta a gázt ismét karjaimba vettem. Felvittem a szobánkba, majd leraktam az ágyunkra és betakargattam.

• Mit szólnál egy kis filmnézéshez? – kérdeztem tőle
• Nekem tökéletes – mondta
• Oké akkor mit nézzünk?
• Valami horrort.
• Rendben. Beraktam valamit majd én is mellé bújtam.
• Ez annyira jó – mondta a mellkasomra hajtva a fejét .
• Szerintem is.

Annyira szeretem ezt a nőt. Az egész lényét. Minden perc vele maga a mennyország. Ezen gondolkoztam mialatt ő már a mellkasomon szuszogott. Még alvás közben is gyönyörű. Nem sokkal később már én is aludtam.

Lora szemszöge: 

Csengetés igen erre ébredtem. Nagy nehezen kiszabadultam Damon öleléséből. Láthatóan őt nem zavarta csak legyintett, hogy menjek majd pedig visszaaludt.

• Megyek már – kiabáltam csak ne csengessen újra

Kinyitottam az ajtót anyám és valószínűleg Bonnie álltak előttem. Azért mondom ezt, mert nem ismertem még Bonniet. Csak hallottam már róla.

• Sziasztok, gyertek be – mondtam nekik hisz számítottam rájuk.

• Mi még nem találkoztunk, a nevem Bonnie Benett – mutatkozott be az előttem barna bőrű lány. Majd kezet nyújtott. Nem szívesen, de elfogadtam.
• Szia, én pedig Lora vagyok, bár ezt már biztosan tudtad. Hisz te voltál, aki varázslattal bezárt. – mutatkoztam én is be neki.  Ki akartam húzni a kezem, de csak szorította tovább.
• Engedj, el ez fáj! - kiáltottam, rá mert már egy ideje szorította a kezem.
• Mi folyik itt? – jött le szerelmem a lépcsőn. 

Gondolom halotta a kiabálásom.Erre Bonnie elengedte a kezem, majd hátrálni kezdett.

• Bocsi nem akartam, de láttam valamit ne haragudj.
• Mit láttál?
• Téged!
• Engem? Mit láttál? – kérdeztem idegesen
• Téged Lora terhesen!
• Micsoda? – tették fel a kérdést szerelmem és anyám egyszerre

Én csak ledermedve álltam, hisz ez nem lehet.

• Terhes vagy Lora – jelentette ki Bonnie.