10.Fejezet

10. fejezet :

Klaus szemszöge :

·         „Caroline te Örökre az enyém leszel , ebbe törödj bele „ .

Nem akartam neki fájdalmat okozni , de azt akarom , hogy velem ,maradjon .  Meg nem tudom , hogy lehet az , hogy érzekcc  c cx dxdx, de az biztos , hogy valamit elindított bennem Caroline . Látszott rajta , hogy nagyon megrémítettem , mert elkezdett sírni . Eddig ugyanis még csak nem is sírt . Tényleg nagyon gyűlölhet . Mondjuk adtam rá elég okot . Lehet tényleg az lenne a legegyszerűbb , hogy ha megigézném , ahogy annak idején Stefant .

·         Te tényleg ennyire aljas lennél Klaus ? Miért pont én ? Még  az is jobb lenne , ha megölnél !! – mondta Caroline .

·         Nem öllek meg már mondtam , hogy kedvellek . Amúgy , hogy döntöttél ? Velem maradsz vagy melyik megoldást választod ? – kérdeztem tőle

·         Tudd meg Klaus SOHA nem  maradnák veled önszántamból !!!! És egyik variációt sem választom , inkább meghalok !!!!!!- kiabálta

·         Rendben akkor majd én  választok helyetted . – mondtam

Oda mentem hozzá , majd az arcát magam felé fordítva belenéztem a szemeibe . Ugyanis a megigézés melett döntöttem . 

„Caroline velem akarsz maradni . Nem tudod ki az a Tyler , csak engem szeretsz . Én vagyok a gyerekeid apja ! „ –mondtam neki mélyen a szemeibe nézve .  Majd vártam a reakcióját .

·         Veled akarok maradni  . – kezdte el ismételni amit mondtam , majd egyszercsak mintha kitisztul volna az elméje .

Nem miket beszélek én Tylert szeretem . – mondta összezavarodva Caroline

Ezt nem hiszem el tényleg nagyon szeretheti azt a rohadt kutyát , ha még így sem képes elfelejteni . Na akkor probáljuk  meg mégegyszer .

„Caroline te az enyém vagy , emgem szeretsz . Nem ismersz semmien Tyler Lockwoodot . Én vagyok a gyerekeid apja . Velem akarsz maradni örökre  . „ – ismételtem meg újra az igézést .  Láttam rajta , hogy feladta az igézésem elleni védekezést . Csodálkozom . hogy az ki tudta védeni . Amúgy most mindent beleadtam . Készségesen ismételte a szavaimat .

·         „ Én csak téged szeretlek . Nem ismerek semmilyen Tyler Lockwoodot . Te vagy a gyerekeim apja . Veled maradok örökre „ – ismételte a szavaimat .

Végre sikerült . – gondoltam magamban .

·         „ Most pedig adj egy csókot „ – modtam

Miután kimondtam már hajolt is hozzám . Olyan áhitattal nézett rám . A csókja pedig olyan édes volt . Erre vártam . Ő az enyém és senki másé . Együtt leszünk örökre .

·         Mi van édesem min gondolkodsz ? – kérdezte Caroline

·         Ó semmin csak azon , milyen szerencsés vagyok . Amúgy , hogy vagy ?

·         Egész jól , csak egy kicsit fáradt vagyok . Nagyon haragudnál ha egy kicsit lepihennék ? – kérdezte

·         Dehogy pihenj csak !!

·         Köszönöm – mondta édesen

·         Szép álmokat – mondtam neki majd adtam az arcára egy puszit .

Caroline szemszöge :

Klaus mielőtt kiment adott egy puszit . Olyan édes volt . Nagyon fáradt voltam bár nem tudtam miért . Rögtön el is aludtam . Klaussal szerettem volna álmodni , de helyette sajnos egy ismeretlen férfi jelent meg az álmaimban . Mintha egy külső szemlélő lettem volna a saját álmomban . A helyszínek álfolyamatosan változtak . Egyszer még egy pincéban voltam egy farkassal . Aztán egy széken kikötözve , majd ismét megjelent az ismeretlen férfi . Kiszabadított és a karjaiba véve kivitt a pincéből . Nem értettem semmit . Én csak álltam egy helyben és néztem magam meg az ismeretlen idegent . Olyan volt velem mint aki ismer és én is úgy viselkedtem vele , mint aki ismeri . Sőt olyanok voltunk , mint egy szerelmes pár . De hisz ez lehetetlen , én Klaus kedvese vagyok . Én őt soha nem csalnám meg . Mindennél jobban szeretem . De mi van ha mégis van valakim akit elfelejtettem . Ki kell derítenem az igazságot . Viszont ezt Klaus nem tudhatja meg . Mire a helyszín ismét váltott volna felébredtem .  Az ágyunk melett találtam egy pohár vért . Gyorsan megittam . Ezután újult erővel indulhattam kedvesem keresésére . Igazából nem tudtam hol vagyok , csak azt hogy ki melett szeretnék lenni . És az nem volt más mint Klaus . Kimentem a szobából , sötétség volt , de elindultam . Egy folyosón mentem végig amikor is hangokra lettem figyelmes . Odamentem és elkezdtem hallgatózni .

·         Látod bátyám ez is sikerült . Az öcséd végre társra talált . Sajnálom , hogy ezt a pillanatot nem ünnepelheted velem . Tudod soha nem ébreszthetlek fel . Mert még valami folytán , bosszút akarnál rajtam állni . – mondta Klaus

Ez Klaus hangja . De kivel beszél hisz rajta kívül egy árva lelket sem látok vagy hallok a szobában . Na mindegy is a lényeg az , hogy megvan . Bekopogtam az ajtón .

·         Mindjárt megyek .- mondta kedvesem

·         Caroline ! Te hogy , hogy már fent vagy ?- kérdezte meglepetten

·         Drágám csak nem tudtam aludni . És különben is hiányoztál . Máskor ne hagyj egyedül !! – mondtam

·         Soha ! Soha nem hagylak egyedül . – mondta

·         Figyelj Drágám amúgy kivel beszéltél az előbb ? – kérdeztem tőle

·         Te halottad amit mondtam ? – kérdezte

·         Á nem csak , hogy beszéltél valakivel . – hazudtam neki nem akartam , hogy azt higgye nem bízom benne . Pedig bízom .

·         Ja értem . Senkivel csak tudod hangosan gondolkodtam .  Hiányoznak a testvéreim . És sajnálom , hogy nem ismerhetnek téged . – mondta szomorúan  majd adott egy csókot

·         Én is sajnálom , hogy nem ismerhetem őket . De remélem egyszer majd mesélsz róluk .

·         Hát persze neked mindent ! – mondta édesen

Drágám lenne kedved eljönni velem sétálni ? – kérdezte Klaus

·         Hát persze , hogy lenne kedvem . Végre kimozdulok , ami jót fog tenni a babáknak . Tényleg még nem is kérdeztem , hogy örülsz-e a babáknak ?

·         Hát hogyne örülnék . Még két olyan gyönyörűségnek mint  te , hogy kérdezhetsz ilyet ? – viccelődött kedvesem

·         Csak kérdeztem . És mikor megyünk sétálni ? – érdeklődtem

·         Akár most is indulhatunk ha neked jó , csak vegyél fel valami melegebbet . !! – szinte parancsolóan mondta

·         Oké értettem . Viszont Drágám egy valamit nem értek . Méghozzá azt , hogy miért nem emlékszem , hogy most hol vagyok ? És hol vannak a dolgaim . Hol van a babaszoba ? – kérdeztem kétségbe esve

·         Jaj Drágám hát nálam vagy a birtokon . Azért nem emlékszel , mert véletlen elestél a kertben és beverted a fejed . Az orvos azt mondta , hogy amnéziád van !! – mondta Klaus

·         Úristen és akkor mikor fogok emlékezni ?

·         Semmi baj azt mondta , hogy valószínűleg nem fogsz majd emlékezni . De szerencsére csak kis dolgok estek ki . A kérdéseidre a válasz pedig , hogy a dolgaid a szobánkban vannak ahol aludtál . A babaszoba pedig készül . Kielégítőek a válaszaim ?- kérdezte kedvesem

·         Igen persze . Sajnálom , hogy elfelejtettem ezeket a dolgokat .

·         Semmin baj na menj szépen és vegyél fel valamit !!

·         Oké – mondtam

Visszamentem a szobánkba , ahol aludtam . Benéztem az ottani szekrénybe ahol rengeteg ruhát találtam . Felkaptam egy pulcsit és már mentem is vissza Klaushoz . Ott várt rám ahol hagytam  oda mentem hozzá és belekaroltam . Levezetett az emeletről , majd kimentünk egyhatalmas ajtón . Egy gyönyörű kertbe vezetett . Rengeteg fa volt ott valamint , gyönyörű pázsit . És egy csodálatos virágos kert . Ami tele volt rózsákkal és más meseszép virággal . Az egyik fa alatt egy nagy pad volt . Klaussal leültünk rá pihenni miután egy nagyot sétáltunk . A kedvesem az ölébe húzott , hiába mondtam neki , hogy nehéz vagyok mivel babákat várok . Ő csak annyit mondott :

·         Drágám vámpír vagyok ez meg se kottyan nekem . Közel akarlak magamhoz tudni . – mondta édesen

·         Hát látod ezt nagyon is jól teszed , mert én is közel akarok lenni hozzád ! – mondtam neki

Így ültünk hosszú ideig . Klaus egyfolytában csak csókolgatott . Nagyon de nagyon jó volt , viszont volt egy furcsa érzésem . Az álmom óta kezdtem így érezni . Mintha bűntudatom lenne , hogy nem hagyhatom , hogy csókolgasson . Nem értem mitől lehet , de igazából nem is érdekel annyira .

·         Drágám tudom hogy nem rég keltem fel , de már megint fáradt vagyok . Nagyon haragudnál ha elmennék pihenni ? – kérdeztem

·         Már miért haragudnék ?Rád soha menj csak nyugodtan . !! – mondta kedvesem

·         Klaus mikor megyünk vásárolni  a babáknak ? – kérdeztem

·         Figyelj az orvos azt mondta , hogy kisebb sétákat tegyünk  kezdetben . Az allapotod miatt is . Ha megszülettek  a babák utána nagyobb sétákra is mehetünk . Rendben ? – kérdezte

·         Rendben . – mondtam

·         Addig is elmegyek én  és veszek nekik ruhákat , ha gondolod , úgy is gyakorolnom kell !!

·         Hát  persze , menj csak !

·         Akkor te pedig pihenj nyugodtan . Ha hazaértem , benézek hozzád !! – mondta édesen

·         Oké – mondtam

Majd adtunk egymásnak egy csókot és elment . Én pedig addig szét tudtam nézni a házban . Be akartam menni abba a szobába ahol reggel volt Klaus , de be volt zárva . Nem tudom mi lehetett ott , de biztos valami olyan amit el akar titkolni . Túl fáradt voltam a további kutakodáshoz , így inkább elmentem aludni . Azonban a furcsa álmaim ismét visszatértek .

Klaus szemszöge :

Boldog vagyok , hogy Caroline az enyém . Igaz , hogy igézés hatása alatt áll , de igazából ez mit sem változtat a helyzeten . A lényeg , hogy Tyler már nem kapja vissza . A fattyaival lesz még problémám . De úgyis célom van velük ahhoz pedig minden féleképpen kellenek . Ezt mondhatjuk úgyis , hogy a szükséges rossz . Amúgy már elég rég halottam a játékszereimről .  Így azt gondoltam küldök a farkasomnak és a barátainak egy kis meglepit .  Carolinenak persze azt mondtam elmegyek vásárolni .  Majd elintéztetem az egyik boszimmal . Fontosabb dolgaim vannak nekem a vásárlásnál . A meglepi pedig nem lenne más mint egy kép rólam és Carolineról . Valamint egy üzenet . Melyben leírtam , hogy Caroline nem szereti már ás , hogy engem szeret . Azt mondjuk kihagytam , hogy nem önszántából . De ez mellékes  . Kiváncsi vagyok az arcukra miután elolvassák a levelem . Hát igen legalább rájönnek , hogy velem nem érdemes újat húzni .